Az analfabetizmus elleni küzdelem világnapja

A Teheránba összehívott UNESCO-világkonrresszus döntött úgy 46 évvel ezelőtt, hogy szeptember 8. legyen az analfabetizmus elleni küzdelem napja. A világkongresszus ráirányította a figyelmet az írástudatlanság felszámolásáért folytatott harc fontosságára, hiszen az analfabetizmus akadálya lehet a gazdasági élet, a nemzeti kultúra fejlesztésének. A világnap alkalmából Párizsban közzétett ENSZ-adatok szerint 793 millió azoknak a felnőtteknek a száma, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak. A legtöbben Afrikában élnek, de az amerikaiak is az élen járnak abban, hogy alig, vagy egyáltalán nem tudnak írni-olvasni.

Az Európában végzett felmérések szerint Románia első helyen áll az analfabetizmus mértékét tekintve, nálunk a legmagasabb az írástudatlanok száma, a lakosság mintegy hat százaléka még a nevét sem tudja leírni. Emellett nem csak írástudatlanok vannak nagy számban, hanem diszlexiás gyerekek is, egy, az Európai Bizottság által végzett kutatásból kiderül, hogy több mint negyven százalékuknak gondja van az írással, olvasással és szövegértelmezéssel is.

Tankó Vilmos, a Kovászna megyei szociális igazgatóság vezetője szerint Háromszéken nem túl magas az analfabéták aránya, de teljes képet nem lehet erről kapni. A leginkább érintettek a romák, hiszen nem végzik el – vagy el sem kezdik – az iskolát, és sajnos ezzel a munkaerőpiacon való elhelyezkedési esélyeiket is rontják. A munkaügynél pedig írástudatlan személyeknek nem kínálnak munkát, és az érintettek nagy része pedig még a nevét sem tudja leírni.

A segélyek átvételekor, illetve a különböző, szintén segélyekhez szükséges iratok kitöltésekor derül ki, hogy nem tudnak írni-olvasni – mondták a szociális iroda munkatársai, hiszen nagyon sok kérelmező segítségre szorul, mert nem ismeri a betűket. Segíteni különböző programokkal, képzésekkel lehet, ilyet nemrég szervezett a HÁRIT az őrkői roma gyerekeknek, akikkel az iskolában tanultakat ismételték, hiszen Kelemen Éva koordonátor elmondta: ezek a gyerekek információszegény környezetben élnek, és sokszor még az is gondot jelent, hogy hány az óra és milyen nap van ma.

Az írás-olvasás elsajátítása már gyerekkorban elkezdődik, az óvodában – mondja Székely Elvira háromszéki óvónő, aki úgy véli, már kisgyerekkorban el lehet kezdeni az íráskészség kialakítását, rajzokkal, színezőkkel. És ugyanez van az olvasással is, a betűk felismerésével, melyet be lehet gyakorolni már az óvodában, így könnyebben tanulnak meg majd olvasni az elsősök. „Számos módszer van az olvasás és írás tanítására, mindenik sikeres lehet egyes gyermekeknél” –  mondja a pedagógus. A legfontosabb pedig, amiben a szakemberek egyetértenek, az lenne, hogy minden gyerek tanuljon meg olvasni és írni, hiszen ez elengedhetetlen a boldoguláshoz.