Akiket múltból táplálkozó jövőformáló munkájukért Orbán Balázs-díjjal jutalmaztak

Az idei Orbán Balázs-díjat olyan személyek kapták, akik

Fáradhatatlanul munkálkodnak a régmúlt kor örökségének helyreállításán, előtérbe helyezve a fenntarthatóságot, valamint ezek közösségi és kulturális körforgásba való bekapcsolását.

– hangzott el az ünnepségen.

Az egybegyűlteket elsőként Bíró Barna Botond, Hargita megye tanácsának alelnöke köszöntötte elsőként, aki beszédében kiemelte, az esemény egyben annak az ünnepe is, hogy Székelyföld három megyéje együtt tud gondolkodni, védvonalat felállítani és együtt eredményesen tudnak dolgozni.

A magyar kormány és a főkonzulátus nevében Both Hajnal konzul tolmácsolta elismerésüket az idei díjazottaknak munkájukért.

Elismerés gróf Mikes Katalinnak munkájáért

Háromszék díjazottjának idén gróf Mikes Katalint választották, aki hazatérőként a szülőföld kötelékét sosem szakította el, bár kényszerűségből évtizedeken keresztül élt külföldön.

„Mikes Katalin elődjeit a magyar történelem nagyjai között tartják számon, akik századokon át hittel, hűséggel és tisztességgel szolgálták hazájukat és népünket. Katalin láncszem múlt és jövő között, akinek a gondviselés a történelem sorsfordító pillanatában az újrakezdést adta feladatul. Neki nem török, tatár, labanc, hanem a kommunizmus jutott” – ismertette laudációjában Oláh-Gál Elvira, aki életútjára is kitért.

Miután szászfenesi családi otthonukat lerombolták és az alig négy éves kislány édesanyjával, valamint nagyanyjával nincstelenné vált, családjuk szétszóródott. Katalint egy szentkatolnai család fogadta be, az édesanyát többször kitelepítették.

Később Kolozsváron tanult, majd 16 évesen Ausztriába költözött. Itt ismerkedett meg leendő férjével, Shuvendu Basu Roy Chowdhury of Ulpur, hindu arisztokrata család leszármazottjával. A két hasonló sorsú fiatalnak két gyermeke született.

Az 1990-es romániai fordulat után kezdődhetett el családja számára a jogtalanul elkobzott örökség visszaszerzése.

– részletezte Oláh-Gál Elvira.

Közösségépítő a Világló Egyesület tevékenysége

„A három székelyföldi megye azzal a céllal hozta létre az Orbán Balázs-díjat, hogy ezáltal is köszönetet mondjunk mindazoknak, akik nem csak azt teszik, ami a kötelességük, hanem ami ennél sokkal több. (…)

Az alelnök beszédét követően Orendi István méltatta az egyesület tevékenységét. Kiemelte, hogy a Világló Egyesület közösségében megvan az érzékenység a fiatal generációk és a hátrányos helyzetűek kultúrára való nevelésére.

„A gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt szervezett Folknapok, Zeng a Lélek című népdaléneklő alkalmak, és az élőszavas mesemondást középpontba állító események mind a népi kultúra által építenek közösséget, illetve szolgálnak örömforrásként.

Lőrincz Zsuzsannának munkásságát Szabó Attila méltatta, beszédében úgy fogalmazott, hogy neve összefonódott az Artera névvel, hiszen bő negyed évszázada ő alkotta meg az Artera Alapítványt, mely kuratóriumának elnöke lett. Ugyanakkor nevéhez számtalan rendezvény fűződik, hiszen ő kezdte még huszonnégy éve a karácsonyi betlehemes találkozókat, de

Emellett Zsuzsa néni akkreditált felnőttképzésekért is felelt. Részt vett az Erdélyi Kézműves Céh létrehozásában, kezdeményezte a Székelyföldi Kézművesek Egyesületének megalapítását, és tucatnyi éve tulajdonosa az alapítvány a Transylvania Authentica védjegynek.

Mindamellett, hogy Lőrincz Zsuzsánna a közélet kiemelkedő alakja, négy gyermek édesanyja és többszörös nagymama. Személyéről Szabó Attila laudációjában kiemelte, hogy

„Múltból táplálkozó és jövőépítő” – fogalmazott Szabó.

Az ünnepségen ugyanakkor születésnapja alkalmából is felköszöntötték Zsuzsa nénit a szervezők.