Akik láthatók a közösségi médiában, de láthatatlanok ott, ahol igazán számítanak

merthogy számukra már unalmas, nem olyan érdekes és ingerdús az iskola.

„Gyakran látom azt, hogy a szülő maga készíti el a gyerekének a Facebook-profilját, letagadva pár évet a gyerek életkorából (a Facebook előírásai szerint a legtöbb országban 13 éven aluliak nem hozhatnak létre fiókot – szerk. megj.) Ennek pedig több buktatója is van, hiszen én felnőttként látom, hogy nagyon sok olyan tartalom van, ami nem nekik való, sok az internetes visszaélés, például kiskorúak megrontása.

Nekünk, szülőknek volna a felelősségünk, hogy behatároljuk, mennyit és milyen oldalakat nézhet, hová jelentkezhet be, és ezt felügyeljük olyan alkalmazások segítségével, ahol követni lehet, hogy mit böngészett az interneten. Hogyha megjelenik valamely közösségi oldal, akkor az egy intő jel, hogy esetleg a szülő tudta nélkül bejelentkezett oda” – figyelmeztet a szakember.

A közösségi oldalak lehetőséget teremtenek a visszaélésnek, bullyingnak, azaz a sorozatos bántalmazásnak is, illetve

De előfordul az is, hogy aki a hétköznapokban iskolai bántalmazás áldozata, az rejtve maradva maga is bántalmazó lesz az online térben. Felnőttként is gyakran kapunk olyan kommenteket, amivel sokszor nincs mit kezdenünk, és nem mindig helyénvaló a reagálásunk sem. Gyerekek esetében viszont különösen nagy a veszélye annak, hogy ők helytelenül kezelik azokat a reakciókat, amiket egy-egy fotójukra, videójukra kapnak – teszi hozzá a szakember.

Ha már függő lett a gyerekünk

Ha már felfedezzük a függőség jeleit a gyerekünkön, akkor sem kell kétségbeesni. Lukács-Márton Réka szerint ilyenkor fontos, hogy szülőként fokozatosan csökkentsük a megengedett időt, amit az online térben, a közösségi oldalon tölthet a gyerekünk.

De úgy véli, nagyon fontos, hogy offline programokat szervezzünk neki, hisz időt kell tölteni a gyerekkel, hogy minél jobban elvonjuk a figyelmét a függőségétől. Egy „életszagú” program mellett nincs szüksége olyan nagyon arra, hogy a közösségi oldalakon lógjon. Szervezzünk neki kirándulást, vigyük sportolni, több időt töltsünk el vele szülőként.

esetleg új élményekkel gazdagodhat, hogy más érzés legyen az emberekhez való kapcsolódás. Buzdítani kell őket a szemtől szembe történő kommunikációra, nem pedig az online-ra.

De ha mi sem offline kommunikálunk velük, akkor mit várunk tőlük? Nemcsak a minőségi, hanem a mennyiségi idő is fontos a gyerekkel való kapcsolatban. Figyeljünk oda arra, hogy legyen meg minden nap a gyerekre fordított minőségi idő” – hívja fel a figyelmet Lukács-Márton Réka.