A gyermek viselkedése csak a jéghegy csúcsa – ne tünetet kezeljünk, hanem a működését értsük meg

Éppen ezért két elismert szakemberrel közösen – Madács Anita magyarországi gyógypedagógiai és mozgásfejlesztési szakemberrel, illetve Badacsonyi Jácinta szenzoros integrációs kutatóval több székelyföldi városban (Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda) szerveztek szakmai találkozót az elmúlt hétvégén, és továbbiakat is terveznek.

Fontos a jelek korai felismerése

A neurodivergens működés korai jelei gyakran nem egyetlen látványos tünetben jelennek meg, hanem egy mintázatban – hívta fel a figyelmet erre Kulpinszky Eleonóra. Gyakori figyelmeztető jel lehet például az ügyetlenség, lassabb mozgásfejlődés, túlérzékenység vagy alulérzékenység hangokra, érintésre, érzelmi labilitás, könnyű kiborulás vagy épp túlzott alkalmazkodás („túl jó gyerek”), alvási és étkezési problémák, kommunikációs nehézségek stb.

ahol nagyobb a zaj és az elvárás, de nemcsak a „hangos” gyerekekre kell figyelni: akik napközben jól alkalmazkodnak, otthon kiborulhatnak. A nehéz viselkedés nem „rossz szokás”, sem nevelési hiba, hanem az idegrendszeri terhelhetőség jele és támogatási igény.

A szülők hárítása természetes reakció

A Civilis Egyesület elnöke úgy véli, segíteni kell, hogy a szülők értsék a viselkedés mögötti okokat, és fogadják el, ha otthon nincs gond, attól a közösségben a nehézség valós. Védekezésük érthető, hiszen a gyermekről szóló kritika fájdalmas, és sokszor szégyent, bűntudatot, félelmet indít el, ezért különösen fontos a szakemberek érzékeny kommunikációja.

mit lát pontosan a pedagógus? Milyen helyzetekben jelenik meg? Milyen mintázat ismétlődik? Ha így állunk hozzá, akkor a jelzés nem fenyegetés lesz, hanem információ, amiből a gyermek profitálhat” – hívta fel a figyelmet Kulpinszky Eleonóra.

A szülőknek az lenne az igazi segítség, ha a gyerekek nevelésében résztvevő szakemberek (például bölcsődei gondozók, óvodapedagógusok, tanárok, logopédusok, iskolai tanácsadók, gyógypedagógusok, pszichológusok, háziorvosok, pszichiáterek, úszóedzők és néptáncoktatók, a gyerekek hitéletét szervezők stb.) szövetséget kötnének egy új szemlélet mentén, az interdiszciplinaritás és a kompetenciahatárok tiszteletben tartásával.

hogy értékes tapasztalataikat egy tágabb, idegrendszeri nézőpontba helyezve közösen pontosabban értsék meg a gyermek működését és eszerint reagáljanak.

Az idegrendszeri éretlenségből vagy a szenzoros feldolgozási nehézségekből adódó viselkedési és tanulási problémák jelen vannak mindenhol,

Fontos lenne ugyanakkor azt is látni, hogy nemcsak terápiás lehetőségekre van szükség, hanem az alapellátás és a szűrővizsgálatok megerősítésére, de beszélhetnénk új nézőpontokról a szakemberképzésben is. „Már azzal is sokat tennénk, ha az óvodákban nagyobb hangsúlyt kapnának a célzott, idegrendszert segítő mozgásos gyakorlatok, amelyek támogatják a figyelmet, az önszabályozást és az iskolaérettséget” – magyarázta a szervezet elnöke.

Ha most szembesül a család egy diagnózissal

Egy diagnózissal szembesülni egyszerre lehet megkönnyebbülés és ijesztő élmény, de fontos nem végállomásként, hanem kiindulópontként tekinteni rá: azt mutatja meg, hogy milyen irányból érdemes támogatni a gyermeket.

Ilyenkor sokat segíthet egy támogató közösség, ahol a szülők megértést és gyakorlati tanácsokat kapnak, miközben a saját mentális állapotukra is figyelnek, mert egy érzékenyebb idegrendszerű gyermek mellett a felnőttek erőforrásai és tudatos, önmagukra fordított figyelme kulcsfontosságú – emelte ki Kulpinszky Eleonóra.