Koziék átutalták a tartozás teljes összegét

Végre megnyugodhat a család – átutalták a tartozást

Kozi Melinda szerdán délelőtt negyed tizenkettőkor végre átutalhatta a csaknem 10 ezer lejes összeget (egészen pontosan 9457 lejt) a végrehajtó számlájára. Ezután az következik, hogy a végrehajtó a megbízójának, a 177-es marosvásárhelyi tulajdonosi társulásnak utalja tovább a tartozás összegét.

Annyiban módosult a kifizetésre kerülő összeg, hogy a végrehajtónak további 600 lejt kellett fizetni azért, hogy az árverezést leállítsa. Ez is megtörtént, úgyhogy most már a családot nem fenyegeti az a veszély, hogy elárverezik a fejük fölül a lakást.

Nőt a bankszámlán levő összeg

Amint a számolásnál kiderült, több pénz érkezett be, mint amennyit törleszteni kellett a bírósági végzés szerint, ám amíg a peres ügy folyt, az adósság tovább növekedett. Ez a növekedés értelemszerűen nem képezhette a peres eljárás tárgyát. Az adományokból megmaradt a családnak 3183,50 leje, ezt teljes egészében befizeti az időközben felgyűlt – peren kívüli – hátralék, és csakis a hátralék törlesztésére. Amikor az átutalás megtörtént, az is kiderült, hogy tovább nőtt a bankszámlára érkező adományok összege, annyira, hogy valamivel meghaladta a 10.000 lejt.

Van, akinek nem természetes

A végrehajtó nem vette szívesen, hogy mi is foglalkoztunk a család helyzetével. Amint Kozi Melindának elmondták, a 177-es tulajdonosi társulástól értesültek arról, hogy a Vásárhelyi Hírlapban és a Székelyhon.ro-n cikksorozat jelent meg a Kozi család körül kialakult helyzetről. Részünkről teljesen normálisnak tűnik, hogy közbenjártunk a sorsüldözöttek érdekében, még akkor is, ha ezt sem a társulás, sem a végrehajtó nem veszi jó néven. Úgy éreztük, erkölcsi kötelességünk segíteni egy sokat próbált családon. Szerdán az is kiderült, hogy a társulás közben értesítette a végrehajtót, hogy a családnak még van peren kívüli tartozása. Fel nem fogható, mire megy a társulásnak ez az ügybuzgósága, ugyanis a végrehajtó hatáskörébe csak a per során megállapított összeg tartozik. Egyébként is – a család a beérkezett segélyekből ki fogja fizetni a többi elmaradást is.

Köszönet

Kozi Sándor megkért: a család nevében köszönjük meg minden jólelkű adakozónak, aki az ünnepek előtt nem sajnált erejéhez mérten pénzt küldeni, hogy a kétségbeesés határára sodródott családot megmentse. Óriási segítséget és lelki elégtételt jelentett számukra, hogy maguk mellett tudták az egész Székelyföldet. A feleség még hozzátette – a gyűjtés folyamán számos biztató visszajelzést kapott. „Felhívtak Kolozsvárról, Vásárhelyről, s a Székelyhon.ro-n a lányomék nap mint nap követték a fejleményeket, olvasták az egész Székelyföldről érkező hozzászólásokat, amelyekben ismeretlen emberek biztattak, fejezték ki együttérzésüket, jelezték, hogy segíteni akarnak. Hála és köszönet mindenkinek, aki ebben a nehéz helyzetben mellettünk állt” – mondotta.

10 nap, ami megrengette...

Így utólag a szerzőnek be kell vallania – hitte, hogy van a székelyföldi emberekben empátia, segíteni akarás, áldozatvállaló készség, arra azonban nem számított, hogy ilyen méretű megmozdulásra kerül sor mindössze tíz nap alatt. December 19-től december 29-ig sikerült összegyűjteni 12.640,50 lejt!

Nagyon sok kispénzű ember helyezte el adományát a szerkesztőségben felállított urnában

És ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy sok kisjövedelmű erdélyi ember, Kolozsvártól Székelyudvarhelyig, Marosvásárhelytől Gyergyószentmiklósig, Csíkszeredán (és még hány településen!) át egy ünnepi asztalra helyezendő kalácsról, egy üveg borról, netán egy karácsonyi vacsoráról mondott le, hogy a bajba jutottakon segítsen, még sokkal szebb ez az összefogás.