Újhelyi: az MSZP nem hazaáruló

– Miként viszonyul alakulata a Máért újbóli összehívásához?

– Az Országgyűlés alelnökeként és az MSZP delegáltjaként örömmel veszek részt a Máért munkájában, ha a fórum nem a hazai pártpolitikai csatározások színhelye lesz. Itt ma mindenki azzal foglalkozott, miként tudjuk biztosítani, hogy a határon túli magyarság a lakóhelyén, gyermekeket vállalva biztosítsa a magyarság életképességét és jövőjét. Sok vitánk lehet, de ezeket innen száműznünk kell, mert ha egységesek vagyunk a nemzetpolitika tekintetében, akkor erősebbek lehetünk az ország érdekeinek érvényesítésekor. Én, aki az elmúlt három napomat is Székelyudvarhelyen, Gyergyóban és Kolozsváron töltöttem – részben székely származású család sarjaként –, az elmúlt években is igyekeztem a baráti és emberi kapcsolataimat tartani, függetlenül attól, hogy éppen milyen tisztségem volt.

– Az, hogy Újhelyi István a Székelyföldre jár, és hogy valamiféle elmozdulás látszik az MSZP nemzetpolitikájában, az valamilyen taktikai lépés, vagy belátták, hogy egészségesebb a határon túliak iránt jobban nyitni, mint azt 2004 előtt tették?

– Nincs taktikai megfontolás. Az emberi, érzelmi tényezők fontosabbak. Én úgy voltam három napig a Székelyföldön a gyermekeimmel, hogy bepakoltam őket a kocsiba, és elvittem, hogy most már nyolc és tízévesen ne azt hallják, az apjuk épp merre jár, hanem lássák is. Nagyszerű családi napokat éltünk meg, de erről én nem kommunikáltam. Hiba volt? Egyetlen erdélyi vagy magyarországi hírforrás sem írt erről, hiszen nem tájékoztattam senkit, mit csinálok a Székelyföldön. Ez számomra nem politikai, stratégiai vagy taktikai kérdés, hanem emberi, erkölcsi és családfői döntés. Visszatérve a kérdésre, az MSZP-ben természetes, hogy sokan vagyunk és sokfélét gondolunk. Mint ahogy tudom, hogy a Fidesz vezérkarában kemény viták vannak az erdélyi magyarság szervezeteinek támogatása és meghívásai körül. Ugyanakkor az tény, hogy a magyar jobboldal valami hihetetlen profizmussal húzta ránk a „nemzetellenes” és „hazaáruló” stigmát az elmúlt években. Én ezt magánemberként kikérem magamnak, politikusként pedig igyekszem ezt a ránk aggatott ruhát minél gyorsabban leszakajtani.

– De az azért elmondható, hogy ezt a ruhát Gyurcsány Ferenc tárt karokkal vette fel?

– Emlékszem még azokra a pillanatokra, amikor több szocialista politikussal és Dávid Ibolya MDF-elnökkel együtt könnyezve örültünk az aradi Szabadság-szobor kiszabadításának. Talán nemzetrontók voltunk ezért? Ma a Máérton a miniszterelnök úr miért nem emlegette, hogy voltak jelentős sikerek, amelyek az RMDSZ és az akkori magyar kormány közösen értek el? Tudomásul kell venni, hogy volt, ami jól sikerült, és volt, ami hazai belpolitikai szembenállások miatt – utólag értékelve – sokat ártott a magyar baloldalnak. De ez nem egy-egy személy döntése, hanem a hazai belpolitika folyamatos exportálása a határon túli magyarok köreibe.

– Tehát, ha tehetnék, visszacsinálnák 2004 december ötödikét?

– Nem lehet meg nem történtté nyilvánítani december ötödikét. Annál inkább sem, mert a Fidesz maga sem a nemzet sorsáért aggódó népszavazási kérdésként könyvelte el a maga szempontjából, hanem egy nagyon fontos, a kormánynak mély ütést okozni képes belpolitikai szavazást gyártott a kettős állampolgárság kérdéséről. Ha a vezető politikai erők egy ilyen nemzetpolitikai súlyú kérdésből hazai belpolitikai szavazást provokálnak ki, onnantól nem lehet megálljt parancsolni a pártos szempontok, érdekek megjelenésének, ez pedig nem használ a nemzetpolitikai kérdéseknek.