Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:00

A nem megfelelő trágyakezelés a leggyakoribb lakossági panasz a környezetőrségnél

20:31

Székelyföldön járt Răzvan Burleanu, ápolta a magyar kapcsolatokat

20:24

Folyamatosan kúsznak fel az üzemanyagárak, jövő év elején már átléphetjük a 8 lejes lélektani határt

19:47

Bolojan: a minimálbér valószínűleg jövő évben is az idei szinten marad

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Megvan a szépvízi víztározónál holtan talált fiatalok boncolásának eredménye

Baleset miatt tönkrement családért fognak össze

Lőtt sebekkel találtak rá két eltűnt fiatalra a szépvízi víztározónál

Meghalt egy kiskorú, miután egy kvad lesodródott az útról Gyergyóalfaluban

Mentőhelikoptert hívtak a tragikus balesethez Vaslábra

Négy atombiztos bunker is helyett kapott a világ legnagyobb ortodox templomának alagsorában

Festékkel rongálták meg az aradi vértanúk arcképeit Székelyudvarhelyen

Svájci alapokra pályázik Csíkszereda a mélyszegénység felszámolására

„Szóltak” a Petrolul szurkolói Csíkszeredában, hogy Romániában vagyunk

Románia katonai elrettentésre készül

Szó sincs felszabadulásról

Teljesen tönkretette a hangulatomat az olasz miniszterelnök legutóbbi beszéde. Ugye, mindenki azt várta, hogy május 4.-től jönnek a könnyítések, vége lesz a karanténhelyzetnek itt Olaszországban. Szó sincs ilyesmiről. Június 1.-ig bezárkózva kell maradnunk. Mindenkitől illedelmesen elnézést kért és kérte a türelmet. Ismét elmondta, sokadszor, hogy szükséges még, hogy karanténban maradjunk a magunk egészsége érdekében, illetve embertársaink miatt is...

Székelyhon

2020. április 29., 15:242020. április 29., 15:24

Nincs kedvem semmihez. Mikor reggel felkelek, sok tervem van, hogy a nap folyamán mit csinálok, de mikor kinézek a teraszon elmegy a kedvem. Zenét hallgatok, (rájöttem, hogy az sokat segít) teszek-veszek valamit, mert muszáj, aztán megint visszahúzódom a szobámba. Sokszor nagyon magam alatt vagyok és a legrosszabb, hogy még mindig nem látom az alagút végét. Ki tudja, lehet, hogy június 1-től is marad a karantén?

Amikor a teraszra kilépek és látom, hogy a máskor élettel teli környéken most senki sehol, borzalmas ez a látvány...

A minap gyönyörű idő volt, 27 Celsius-fok, vágytam a szabadba, le is mentem 20 percre sétálni, készítettem pár fotót a gyönyörű természetről, nyílnak a szebbnél szebb virágok (alig néhánynak tudom a nevét) és éreztem, hogy ez a látvány feltölt és jobban érzem magam. Az „ábrándozásomban” egy mellettem megálló Carabinieri (az olasz csendőrségi) autó zavart meg. Kikérdeztek, hogy hova tartok, és amikor mondtam, hogy hazafele, akkor megköszönték ezt.

Miközben e pár sort írom Köteles István: Országút vigyél haza dalát hallgatom. Hazagondolok. A Facebookon nézem az otthoni ismerősök, barátok megosztásait, és azt látom, ott kicsit sincs az a szigor mint Olaszországban.

A képek szerint jönnek, mennek az emberek, kijárnak az erdőre kirándulni. Itt szó sem lehet erről. Jönnek a csendőrök, rendőrök, és hazazavarnak, akkor is, ha csak a tengerparton sétálna valaki.

Egy fontos dolgot észrevétel még: sem maszkot sem kesztyűt nem láttam egy fotón sem amit otthonról megosztanak. Könyörgöm, meg kell érteni:

nem szégyen viselni, hanem szükséglet a magunk és mások egészsége érdekében!

Hosszú ideig éltem korábban Budapesten is, sok ottani baráttal is napi kapcsolatban vagyok. Nem szeretném a gyergyóiakat megbántani, de a budapestiek megosztásaiban nem láttam egyetlen fotót sem arról, hogy ezer felé mennének vagy nagy közös bulikat csinálnának... Ellenben olyan videókat igen, hogy otthon egyedül énekel vagy verset mond, és a lakáson kívül csak annyit, ha leviszi a kutyát a ház elé.

Mikor ezt írom, egy hónapja és három hete tart épp a bezártság, az előtt sétálhattam utoljára szabadon.

Conte, a miniszterelnök is azt mondta a beszédében, hogy a szigorúságra továbbra is amiatt van szükség, mert sokan nem veszik komolyan a járvány súlyosságát, és a megbetegedés veszélyét.

Épp most látok egy fotót: Nápolyban a parti sétány tele emberekkel: úgy mint a „békeidőkben”.

S el kell mondjam: dühös vagyok az emberekre, akik szarnak a szabályokra, akik nem veszik komolyan az előírásokat. Ők azok, akik másokat is veszélybe sodornak, és miattuk vagyunk mi többiek nagyon sokan bezárva. Őmiattuk nem kaphatjuk vissza az életünket május 4-től.

Katona Era, Olaszország