Miért nem értik a szászok a székely zászlót?

– Mit jelent a Német Demokrata Fórum számára Klaus Johannis belügyminiszteri kinevezése?

– Elsősorban azt, hogy Nagyszebenben új polgármestert kell választani. Számunkra amúgy nem nagy újdonság, hiszen az, hogy csatlakozott a liberálisokhoz, már jelezte, hogy Johannis országos politizálásra készül. A legfontosabb üzenet, hogy Romániában egy kisebbség képviselője eséllyel pályázhat a belügyminisztériumi tárcára.

– Félig magyar származású, identitású emberként milyennek ítéli a hazai német–magyar viszonyt? Vagy inkább annak a hiányát?

– Alig létező viszonyról beszélhetünk, amelynek részben történelmi gyökerei vannak. Erdélyben ugyanis egymás mellett, de egymástól többnyire függetlenül éltek a különböző nemzetek – ez volt az erdélyi modell. A kivándorlók ügyét tárgyalva a német fórumban sokszor beszéltünk erdélyi szász identitásról, s arra jutottunk, hogy azt nem exportálható. Ahhoz ugyanis minimum két dolog hiányzik Németországban: a románok és a magyarok.

– Akkor miért nem tapasztalhatók az útkeresés jelei egymás felé?

– Létezik ilyen, de többnyire csak helyi szinten. Szebenben például sok közös rendezvényünk van a helyi magyar szervezetekkel. Több kellene, de míg a munka nem csökken, mi egyre kevesebben vagyunk. A székely zászló, vagy egyéb szimbólumok ügye például érthetetlen az erdélyi szászok számára. Nekik ugyanis eszükbe sem jutna lobogtatni a német zászlót, mivel az nem volt soha az övék, Erdély soha nem volt a német birodalom része, ellentétben mondjuk a sziléziai németek esetével. Innen az értetlenkedés a részükről: mit akarnak a székelyek, provokálni a románokat? Többek között a hasonló akadályok leküzdését szolgálná a magyar–német kapcsolatok erősítése.

A teljes interjú az Erdélyi Napló (www.erdelyinaplo.ro) február 13-án megjelenő 6. lapszámában olvasható.