Romastratégia cigányok nélkül

Magyarországon 750 ezer, Romániában becslések szerint ötmillió roma él

Újdonságként hatott romastratégiáról hallgatni előadást – a számítógép helyesírás-ellenőrző programja nem is ismerte a szóösszetételt –, ám a legmeglepőbb mégis az volt, hogy egyetlen roma szervezet képviselője sem vett részt a beszélgetésen.

„Nehéz úgy beszélni a romákról, hogy az érintettek nincsenek jelen” – e szavakkal kezdte előadását Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős magyar államtitkár, majd néhány adattal érzékeltette a magyar EU-elnökség által készített romastratégia fontosságát.

Belső Trianon

„Az anyaországban a cigányok kilencven százaléka elvégzi ugyan a nyolc osztályt, mégis a teljes roma lakosság csupán fél százaléka rendelkezik egyetemi oklevéllel. Ugyanakkor az utóbbi években nálunk egyfajta belső trianoni folyamat figyelhető meg: azt hisszük, hogy kicsi az országunk, mégis az az ember érzése, mintha az ország északkeleti részéről lemondtunk volna: ezekről a vidékekről az állam kivonult, elősegítvén egy szegregált környezet kialakulását, ahol az emberek, magyarok és cigányok egymásra hagyatottan maradtak, és egyre több etnikai konfliktus kezdett kialakulni. Ha ez nem változik, akkor eluralkodik az agresszió” – vetített sötét jövőképet Balog, nemzetstratégiai jelentőségű kérdésnek nevezve a cigányok helyzetének javítását. „Most ott tartunk, hogy vagy hagyjuk teljesen leszakadni ezt az országrészt, vagy a jelenlegi hátrányból megpróbálunk előnyt kovácsolni.”

Naivitás román részről

Román politikusokkal való találkozása során – mesélte Balog Zoltán – a cigánykérdés felvetésekor egyfajta naivitást érzékelt a román kollégák részéről: az volt az érzése, mintha beszélgetőpartnerei nem gondolkodtak volna el azon, mi lesz abban az esetben, ha a hivatalosan félmillió, más források szerint viszont ennek a számnak a tízszeresére rugó román cigányság egyik napról a másikra „önszervezi magát”. „Iszonyatos kihívás lesz, mivel jelen pillanatban a munkaképes román lakosság jelentős része külföldön dolgozik, onnan vagy visszajön, vagy sem, az itthon maradó romák viszont arányaiban hatalmas erőként léphetnek fel” – vélekedik a budapesti szakember.

„Szembesülnünk kell a ténnyel”

Hazai fülnek meglepő volt az a nyitottság, ahogyan a református lelkész végzettségű Balog tovább boncolta a magyarországi helyzetet. „Politikai racionalitásról beszélek, amikor azt mondom, lényegtelen, hogy szeretjük, vagy sem a cigányokat, szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy jelenleg az anyaországban 750 ezer cigány él, ami most csak hátrányt jelent az államnak. Az a segélypolitika, amelyet eddig alkalmaztunk, alapjaiban rossz, ugyanis aki a segélyt kapja, azért lázong, mert kevésnek tartja a kiutalt összeget, aki viszont adja, annak nagyon soknak tűnik. Megdöbbentő az a tény is, hogy Zürichben a prostituáltak negyven százaléka fiatalkorú magyarországi cigánylány, Amsterdam piros lámpás negyedének egyik utcájára pedig az van kiírva, hogy: Nyíregyháza.”

Az elkészített magyar romastratégiában az egyházaknak és a civil szervezeteknek nagy szerepet szántak, ám – teszi hozzá nemértően Balog – az Európai Unió rögtön „kihúzta ezt a részt, mondván, az egyházak foglalkozzanak a saját híveikkel. Hiba volt, mivel ma az egyház és a civil szervezetek képesek segíteni a romák felzárkóztatásában.”

Cigányok vagy romák?

„Azért merem cigányoknak nevezni a romákat, mert saját magukat is cigányként határozzák meg. Nem titok, hogy a cigányokkal való foglalkozás során rengeteg gonddal szembesültem” – érzékeltette a helyzet nehézségét Nagy József Barna, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület cigánymissziójának vezetője, aki hatalmas passzivitást tapasztalt a romániai egyházak és az állam részéről a cigánykérdés kapcsán. „Szőnyeg alá seprik a kérdést, ami jelképesen egyre csak púposodik. Akkor lesz igazán nagy baj, amikor a növekvő dudorban valaki megbotlik és elesik” – jegyezte meg Nagy József Barna.