Itt az áram, hol az ára?

Bármilyen furcsán hangzik, én bizony csak röhögni tudok azon a huzavonán, amely napok, hetek óta hergeli a közvéleményt. Nem etnikai, nem is diszkriminációs kérdések borzolják a kedélyeket, hanem mindeddig a világ legtermészetesebb dolgának tartott tények.

Eddig ugyanis úgy volt, hogy felgyújtottuk a villanyt, ha égett, rá se hederítettünk, ha nem égett, hívtuk a vállalatot, s legtöbbször elég hamar orvosolták is a bajt. Most azonban egészen más egyéb kavarja a vizet, s ez bizony az én értékelésem és érzésem szerint a pénz körül forog, no, nem azért, hogy felkutassák, miként lehetne kevesebbet fizettetni az áramfogyasztókkal, hanem éppen ellenkezőleg: miképpen lehetne minél többet kifacsarni a már éppen eléggé lecsupaszított kliensekből.

Itt van ez az árliberalizáció. Az én olvasatom szerint ez egyszerűen azt jelenti, hogy aki bírja, marja! Persze, nem mi marunk, hanem minket marnak. Megpróbáltam elolvasni és értelmezni a román nyelvű, hosszabb elbeszélésnek is beillő, de az irodalmi nyelvezetet mellőző magyarázatot (szerintem a román anyanyelvűek sem értik), megpróbáltam érthető magyar nyelvre lefordítani legalább magamnak a magyar nyelven erről a dologról közölt újság- és világhálós közleményeket, de mindannyiszor elkeseredve gondoltam arra a hermányi, kispataki vagy más idős asszonyra, férfira, akit azzal fenyegetnek, ha nem lép időben, megjárja! Én már régen elkezdtem könyörögni e lap hasábjain, hogy a megyei szolgáltatóknál dolgozó magyar szakemberek készítsenek egy nagyon rövid, de világos magyarázatot ezzel a váltással kapcsolatosan. Még én sem értem, hogy miért beszélnek egyik helyen négy, a másikon hat, a harmadikon negyven-ötven szolgáltatóról, megannyi árról, elküldött és el nem küldött szerződésről, mivel indokolható, ha ugyanannál a szolgáltatónál maradunk, s nem váltottunk, akkor miért kell ugyanazért a szolgáltatásért ugyanannak a forgalmazónak jóval többet fizetni? S mi az az univerzális ár? És mi az a liberalizált árfolyam? Megnéztem: egyetlen drót vezeti be hozzánk az áramot. Akkor mit tehet az ötvenedik, ha történetesen őt választjuk? Nem az történik, mint pár évvel ezelőtt, hogy valakik előjogukkal élve, olcsó áramot vásároltak, s drágán adták tovább a fogyasztóknak? Egy biztos: többet fizetünk!