Történettöredékek a vendégszeretetről

Nincs is annál szívmelengetőbb, mint amikor egy tusnádfürdői panzió udvaráról a millió csomaggal felmálházott csíki újságíró menekül, nyomában a meglehetősen borgőzös háromszéki származású szállásadójával, aki a képéből kikelve, szívroham-közeli állapotban üvöltve küldi „vissza” székely földijét a Regátba – kezében egy szúró-vágó szerszámmal, amivel mindenképpen szeretne egy jó mély metszést ejteni az üldözött torkán.

No, de ugorjunk vissza az időben: a helyszín Tusványos regisztrációs irodája. Az akkor – kedden – még gyanútlan sajtós – törpetermetű kutyájával – türelmesen vár, míg kézbe kapja a „beszállókártyát”, majd röviddel később betoppan egy csinos udvarra. Idős, bár kedvesnek nem mondható – mint kiderül, egykor tanítónőként dolgozó – hölgy tipeg szembe, a négylábút meglátva azonnal sipítani kezd. Néhány perc, és lenyugszik, kiderül, nagy állatbarát, különben is, milyen jópofa az a kutya. Tíz perc sem telik el, hőbörögve nyit be az ajtón, kiütött rajta a kutyaallergiája, nézze már meg a fiatal firkász, mennyire viszket mindene. A szavak mestere csak legyint a gyenge szimulációs gyakorlatra.

Ha Tusványos, akkor hajnalig tartó buli. A négylábú gazdája este az előtérben lefektetett, senkit sem zavaró eb rövid nyüszítési idejének elmúlását várja az udvaron. Szól a házmesternek, hogy hagyja nyugodtan a kutyát, ne nyisson be hozzá, ne is leskelődjön az ablakon, mert hamarosan elalszik, csendben marad. Majd távozik. Az újságíró a reggeli órákban tér vissza, az udvaron egy szál pongyolában repül felé a hölgy. Virrasztania kellett, mert az egyértelmű figyelmeztetés ellenére meggátolhatatlan késztetést érzett a kutya kiengedésére, és nem tudta visszatessékelni. Egy barátságos szóváltást követően végül mindketten nyugovóra tértek.

Az „incidens” az elkövetkező napokban egyre több nézeteltérést szül, a rigolyás nő a valóságtól elrugaszkodott történetek tucatjait meséli a fel-felbukkanó vendégeinek. Végül szombat délután megjelent a panziótulaj férje tizedmagával, egész napot átmulatva, kornyikálva az Orbán Viktor beszédéről cikket író fiatal ablaka mellett. A vendégek este távoztak, majd a pálinkától megeredt öregasszonyi nyelv olyan kacifántos hazugságokat terített a férj elé szegény újságíróról, amit az nem hagyhatott szó nélkül. Kiszólt az ablakon, hogy elnézést, de mindent hall. Reakció? Felbőszült bikaként betántorog a férj a szobába, majd se szó, se beszéd, teljes erejéből ütlegelni kezdi a sajtóst, megrugódja a kutyáját. Aztán távozik, hogy hozza a bicskáját, mert ő, ha a fene fenét eszik is, gyilkolni fog. Közben háttérből az idős asszony kezeit dörzsölve vigyorog. A firkász sebtében összepakol, értesíti a tusványosi szervezőket, akik küldik a válságstábot. Sikerült megmenekülni, de kevésen múlt. A történet főszereplője csak azokat a gyerekeket sajnálja, akik eme gerinctelen, emberek háta mögött döbbenetes pletykákat kifundáló tanítónő kezei alól kikerültek.