Értelmetlen román órák?

Ismerek egy, nyolcadik osztállyal végzett csíkszeredai tanulót, aki úgy döntött, hogy a kilencediket már nem magyar nyelvű iskolában kezdi meg, hanem a román középiskolában, az Octavian Goga Gimnáziumban. A magyarázata egyszerű: meg akar tanulni románul, hogy majd könnyen menjen az érettségi, aztán pedig az egyetem. Egy tizennégy esztendős fiatal részéről rendkívül érett döntésnek bizonyul mindez.

Na de egy pillanat! A tizennégy esztendős fiú úgy végezte el az elemi és általános iskolát, hogy gyakorlatilag nem beszél román nyelven? Igen, pontosan arról van szó, hogy nem tanították meg románul. Sőt, az évek hosszú során románból mint tantárgyból sosem állt bukásra, sosem került nehéz helyzetbe az osztálytársai előtt. Továbbmegyek: nem tűnt ki a társak közül a nem létező román tudásával, mert olyan volt, mint a többi. A heti három óra pedig úgy-ahogy, de eltelt.

Bármennyire is fájó, de az a valóság, hogy a tanára, tanárai nem végezték el jól a munkájukat. Olyan valamiért kapták meg a fizetésüket, amiért nem szabadott volna pénzt adni. És ha magyarázatot követelnének a szülők, akkor jönne a válasz, hogy a megszabott tanterv nem idegen nyelvként írja elő a román nyelv oktatását, így nehéz a magyar nyelvű diákok tanítása. Ezt viszont nem szabad elfogadni, mert vannak oktatók, akik számára mindez nem jelent gondot.

A nyolcadikkal végzett tanuló számára innentől kezdve kínos évek következnek, mivel az új iskolájában – amennyiben bejut – viszonylag rövid idő alatt több éves hátrányt kell behoznia. A magyar iskolák viszont elveszítettek egy tanulót. Egy diákot, akinek ott lenne a helye a magyar nyelvű csíkszeredai középiskolák valamelyikében.