Egyek vagytok, válasszatok!

Október 2-a nagy nap lesz. Nemcsak azért, mert eldől, hogy a nemek száma mennyivel lesz több, hanem azért is, mert kiderül: érvényes népszavazás lesz-e vagy sem. A kérdés, melyre kiírták a népszavazást, szinte másodlagos, hiszen arra, hogy kellenek-e migránsok Magyarországra vagy sem, minden épeszű és éplelkű ember tudja a választ. De már megint megszállta a magyarokat a hisztéria, a szembenálló felek árkokat, nem is, szakadékokat ásnak: kizárólag pártpolitikai megfontolások miatt álltak be a nemek vagy az igenek mögé, és vérre menő (szó)csatákat vívnak. Mi meg, határon túliak és magyar állampolgárok csak úgy kapkodjuk a fejünket. Nem értjük, nem lehet követni a nagyotmondásban egymásra licitálók érveit vagy inkább imáit, ugyanis már megint hitvita szenvedő alanyai lehetünk. De tisztázandó dolog marad elég.

Rögtön az első az, hogy semmilyen szavazásnak nincs és nem lehet köze ahhoz, hogy mi, határon túli magyarok felmenőinknek köszönhető és jogos jussunkhoz jutottunk, azaz magyar állampolgárok is(!) lettünk. Utóbbi alanyi jogon jár(na) mindenkinek, akinek szülei vagy nagyszülei magyar állampolgárok voltak. Ez nem holmi „ajándék”, kegy, netán aktuálpolitikai kérdés. Ez történelmi igazságtétel, amit lehet ugyan vitatni, jobbról-balról helyeselni vagy helyteleníteni, de nincs sok értelme. Múltunk és identitásunk szerint megillet minket a magyar állampolgárság, és kész!

A második tisztázandó dolog az, hogy semmilyen ideológiai vagy politikai meggyőződésnek nem rendelhető alá az állampolgárság kérdése. A felfokozott magyar belpolitikai viharokban divat, hogy egynémely erdélyi magyarból díszpintyet kreál a magyarországi média csak azért, mert szerintük az állampolgárságról való lemondás szolidaritást képviselhet valamilyen/bármilyen üggyel. Arról a bús esetről van most szó, melynek során a minap egy sepsiszentgyörgyi újságírónő lemondott magyar állampolgárságáról politikai meggyőződése, a kvótakérdésben szervezett népszavazás miatt. Azok számára, akik ezt valamiféle hőstettnek tekintenék, rossz hírem van. Nem az! Inkább bunkóság: olyasmi, mint például nappal tüntetni azért, hogy azonnal legyen éjszaka, vagy fordítva.

Ugyanis az állampolgárságot felmenők miatt és okán kapjuk-kaptuk vissza, utódaink is ezért kaphatják meg. A magyar családfák megtévedt, bús vadhajtásai ezt a folytonosságot csak megszakítani tudják némi időre, megszüntetni nem. Szerencsére, különben pusztán a politikai divat, netán a sima felelőtlenség foszthatná meg gyerekeinket a választás lehetőségétől. Ezért nem érdemes búskomorságba esni, ha tombolni látjuk a hülyeséget...