Álljunk csak meg egy korongra!

Amikor csörgött a telefonom és a vonal másik végén elhangzott, hogy háttérbeszélgetésre hívnak a székelyföldi jégkorong jövőjéről, azt hittem félretárcsáztak.

Mondtam is, hogy ez nem a Csíki Hírlap, hanem az Udvarhelyi Híradó, én meg személyesen a hűtőszekrényben és a whiskeyben látok időről időre jeget. Nem, nem, nem tévedés – jött a válasz –, ugyanis Udvarhelyről is szó lesz a Székelyföldi Jégkorong Akadémia által szervezett sajtóreggelin. És nagyon is szó volt, sajnos, mert elhangzott: sem a hároméves közeli, sem a tízéves hosszabb távú hokiterveknek nem része Székelyudvarhely és környéke. Sőt az évi 113 millió forinttal támogatott Székelyföldi Jégkorong Akadémia terveiben még csak elő sem fordul Székelyudvarhely neve.

Aztán kiderült, hogy nem ok nélkül törlődött le a hokitérképről Székelyudvarhely. Városunkban ugyanis a kézilabda, a birkózás, a foci és a futsal a sláger – mondják. Azok, akik döntéshozókként szerepet játszhatnának abban, hogy a jégkorong Udvarhelyen (ismét) megtalálja helyét, nos, azok már mind be vannak csatornázva: így vagy úgy, de már valamelyik Udvarhelyen népszerű/profi sportág támogatói. S mindenki azért lobbizik, hogy abból az évi egymillió lejes (kb. 70 millió forintos) önkormányzati, profi sportra szánt keretből minél nagyobbat kanyaríthasson ki. Ilyen körülmények között senkinek sem kellene egy újabb szereplő. De azért álljunk csak meg egy szóra!

Itt most nem csak arról van szó, hogy a jelenleg jól teljesítő sportágainkat gyengítené-e egy újabb, esetünkben a jégkorong megjelenése. Itt most annak felelősségéről van szó, hogy ki és milyen alapon meri eldönteni, hogy az udvarhelyi gyerekeknek az elkövetkező tíz évben márpedig ne lehessen közük a jégkoronghoz. Ki meri venni a bátorságot arra, hogy ezt – egyéb érdekek vagy egyszerűen az érdektelenség miatt – eldöntse? Ez a várost és környékét érintő (sport)stratégiai kérdés, amit nem volna szabad egy kézlegyintéssel elintézni. Tudom, nem igazán hívó szavak ma már, de azért Udvarhely viszonya a jégkoronggal akár valamiféle közvitát, ne adj’ isten, szakmait is megérdemelne.

A huhogóknak pedig kuss! Azoknak, akik azzal jönnek, hogy á, a magyar állam tíz évre szóló, több mint egymilliárd forintos támogatása a Székelyföldi Jégkorong Akadémiára smafu. Azok is kussoljanak, akik szerint az Akadémia csak arra jó/kell, hogy a csókosok lenyúlják a pénzt! Először azért, mert csak abban lehet hibát találni, azt lehet kritizálni, ami létezik. Másodszor meg ha ügyeskedők mindig is lesznek, azért azt feltételezni, hogy egyetlen olyan szakmabeli se kerülne Székelyföldön, akinek tényleg szívügye a hoki, főleg, hogy immár van pénz-paripa-fegyver is, nos, ez bugyutaság…

Esély van arra, hogy ne az érdektelenség, netán a sportstratégia hiánya miatt szülessen döntés arról, hogy márpedig Székelyudvarhelynek nem kell semmi sem a jégkorongból, sem az Akadémia pénzéből. De valamit mondani kell majd annak az udvarhelyszéki gyereknek, aki hokizna, de csak azt a választ kaphatja, hogy el van intézve, nem lehet!

Elismerem, laikus sportrajongó vagyok, pályán kívüli revolverhasználatban is csak hellyel-közzel állom meg a helyem, de azért a fentiekről nem ártana érdemi vitát folytatni. Nektek. A profiknak!