Miért kell elhatárolni a költőt a politikustól?

Kozma Mária, Markó Béla és Székedi Ferenc

„A címszavak vagy úgy írnak Markó Béláról, mint költő, vagy úgy, mint politikus. Az előbbi értelmiségi létet takar, az utóbbi pedig – hadd nevezzük így – közéleti tevékenységet. A kettő között igen lényeges különbség van. Az alkotó ember egy sorompóit felemelő társadalomban voltaképpen szabad, úgy gondolkodik, beszél vagy ír, ahogyan akar. Olyan szavakat és kifejezéseket, olyan mondatszerkezeteket használ, és olyan gondolatvitelre építkezik, amelyre éppen kedve tartja. Az ún. politikus ezt nem teheti meg, ő ugyanis az intézményi és jogi korlátokon túl sem feledkezhet meg arról, hogy rendszerint nem azonos jellemzőjű, hanem különbözőképpen rétegződött kisebb-nagyobb közösségekhez szól, és mindannyiuk számára meg kell találni az őket összefűző szálakat. A dolgok természeténél fogva még létezik egy igen nagy különbség. Miközben a költő az egyénnel, az emberrel, annak belső világával foglalkozik, addig a politikus sohasem tekinthet el az állandóan változó külső tényezőktől. Nem látszólagos és felszínes ellentmondások ezek, mivel jómagam is találkoztam velük, amikor Markó Béla akár lírai, akár prózai, akár publicisztikai, akár nemzeti vagy nemzetiségi vagy éppen történelmi vonatkozású írásait olvastam, netán a politikai beszédein töprengtem. Mindig eszembe jutott ez a kettősség” – emelte ki a Markót méltató Székedi Ferenc újságíró. A két kötet is erről a kettősségről szól.

A Kié itt a tér (Válogatott közéleti cikkek és előadások 1991–2009) című kötet a szerző közéleti pályájának legfontosabb állomásait mutatja be, a könyvbe válogatott alkalmi megnyilatkozások, tanulmányok, előadások, esszék a felelősségről szólnak. „Ez a könyv elsősorban azt bizonyítja, hogy eszközök és célok dolgában talán naivabbak voltunk mindannyian, de akkor is ugyanazt gondoltuk, mint ma, a politikai egységről, a románokkal való partneri viszonyról, az autonómiáról. Értse és értelmezze ki-ki úgy, ahogy szíve és esze diktálja, de ezt a következetességet nem vitathatja el tőlem és tőlünk senki” – jegyzi meg a politikusi vénával író Markó Béla a legújabb kötete fülszövegében.

Az erdélyi macska, melyet már ismerhetnek az olvasók – mivel ez a kötet második kiadása –, főként egyperceseket és esszéket tartalmaz, amelyekből inkább az írót ismerjük meg. A politikus csak a kötet végén levő interjúkban bukkan fel. Markó szerint a két szerepet nem szabad összecserélni. A politika eszköz, a kultúra cél. Politikusként mindig két lábbal a földön kell lenni, nem szabad illúziókat kergetni. Költőként, íróként pedig szabad teret lehet engedni a fantáziának.