Fotó: Kristó Róbert
Tasnádi István Finito című verses szatíráját, azaz a Magyar Zombi bemutató előadását (Bánk bán bérlet) tartja február 25-én pénteken 19 órától a Csíki Játékszín. A rendezővel, Victor Ioan Frunzăvel beszélgettünk a korunk néhány problémájára mélyen rátapintó műről.
2011. február 24., 19:382011. február 24., 19:38
2011. február 27., 15:202011. február 27., 15:20
– Egy kortárs darabot visznek színre, melyben egy túlmediatizált világ jelenik meg. Még az öngyilkosságot is élőben, egy TV-műsorban szeretnék közvetíteni. Ön szerint ez egy művészi túlzás, vagy tényleg egy ilyen világban élünk?
– Egyáltalán nem túlzás... Tasnádi arra hívja fel a figyelmet, hogy sok olyan hétköznapi ember létezik, aki a televíziós csatornák közvetítette események szerint alakítja életét. Ez szerintem egyszerűen természetellenes. A darabot remekműnek tartom több szempontból is. Kortárs problémát fogalmaz meg, méghozzá versben. Egy igazi szatíra, egy olyan komédia, ahol a szöveg nagyon is érthető és kifinomult humorral fűszerezett. Csodálatra méltó az is, hogy a szerző a klasszikus színházirodalomból vett mű alapján indul ki. Ő maga is elismeri, hogy Molière ihlette. Például a Tasnádi-darabban, akárcsak a Tartuffe-ben, megjelenik egy hírnök, de több helyen érezhető ez a hatás, klasszikus szerkezet. A szerző továbbá Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című szatírájából indult ki. A legnagyobb megvalósításnak azt tartom, hogy a mai, hétköznapi embert jeleníti meg, és nagyon életszerűen. Visszatérve a kérdésére, pontosan erre a lényegre tapint rá Tasnádi, hogy a televízió, a média révén a legegyszerűbb emberek is olyan drámát élhetnek, mint a nagyok, vagy a tévésztárok, hírességek. Egy idő után Nagyábránd község lakói, akarva-akaratlanul, szerepelni kezdenek a képernyőn. Életük minden momentumát megörökíti egy tévés stáb, és valójában így jönnek rá, hogy az életüket nagyon is elhibázták. Tasnádi nagyon is emberközeli, kortárs problémákat fogalmaz meg, és közérthetően tálalja. Nagyon kíváncsi vagyok a közönség reakciójára, annál is inkább, hogy érdekes díszletet hoztunk létre, amely a külvárosi bódévilágot idézi. Természetesen a televíziós forgatás és közvetítés világát is megpróbáltuk a leghűbben visszaadni. Egyszer még vittem színre Tasnádi-művet, nevezetesen a Nézőművészeti Főiskolát, amit román nyelven Galacon adtunk elő (az ottani társulattal – a szerk.). Hatalmas sikert arattunk. A Finito azonban sokkal nagyobb kaliberű darab, amint már megjegyeztem, egy kortárs remekműnek tartom. A szöveg zseniális, már amit én fordításból is megértettem, de mivel magyar a szerző, gondolom, a közönség még jobban rá tud hangolódni. Remélem, hogy a színvonalához mérten tudjuk színre vinni, interpretálni.
– Harmadik alkalommal rendez a Csíki Játékszínnél, így már rálátással is bír a társulatra, melyek a tapasztalatai?
– Egy fejlődő társulatról van szó, amelyet többnyire fiatal színészek alkotnak. Éppen ez a jó benne, hiszen hatalmas megterhelésnek vannak kitéve. Előadás előadást, bemutató bemutatót követ, rengeteget dolgoznak. A tapasztalataim alapján sokkal többet tevékenykednek, mint más társulatok, és pontosan azért, mert fiatalok, tudnak megfelelőképpen helyt állni. Már ebben az életkorban elismert, befutott színészek is vannak köztük, hogy említsem például Veress Albertet, vagy éppen a jelenlegi előadás főszereplőit: Kozma Attilát és Szabó Enikőt. De ott van az egészen fiatal Benedek Ágnes, aki egy ígéretes tehetség. Amúgy nem tartom a legmegfelelőbbnek, hogy a társulat tagjai közül egyiket vagy másikat kiemeljem, egy erős, homogén csapatot alkotnak. Széleskörű műsorkínálatot valósítanak meg, gyakorlatilag minden műfajban kipróbálhatták magukat, ezért nagyon jól felkészültek. Továbbá arra is felfigyeltem, hogy itt eléggé népes közönség látogatja az előadásokat, ez is igazolja, hogy a Csíki Játékszín egy jó társulat.
– Jóformán minden erdélyi magyar társulattal együttműködött, hogyan vélekedik az erdélyi magyar színházi mozgalomról?
– Éppen 20 év telt el, amikor az első előadásomat egy magyar társulattal színre vittem Budapesten. Erdélyben a csíkszeredain kívül a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a temesvári és a nagyváradi magyar társulatokkal dolgoztam, és magyar színis hallgatókkal is rendeztem. Egy erős színházmozgalomról számolhatok be, amelyet meglátásaim szerint jobban kellene támogatni, ez azért is fontos lenne, mert a művészeti értékek mellett identitásteremtő szerepe is van. Ami a legfontosabb, hogy már több jó színész korosztály alakult ki, van utánpótlás is. Persze, azért mindenhol nem rózsaszín a helyzet, a válság miatt sok anyagi gonddal kell ezeknek a színházaknak szembenézniük. A csíki példából kiindulva, azért tisztelem, kedvelem és szeretem ezt a társulatot, mert a közönség, a helyi közösség igényeit tartja szem előtt. A színház a városé, ez itt jobban érezhető, mint máshol. Nagyon keményen dolgoznak, hogy minden közönségigénynek meg tudjanak felelni. Csodálatra méltó, hogy a költségmegvonások ellenére is tartják a ritmust, mert kommunikálnak a közönségükkel. Érezhető a visszajelzés is, hogy Csíkszeredának szüksége van erre a társulatra. A jelenlegi román színházi mozgalomban én sokszor azt nehezményezem, hogy néhány társulat az előadásokat díjvadászatra készíti. Szóval évadjaikban kevés bemutatót valósítanak meg, mert versenyfesztiválokra készülnek, különben ez egy nagyobb, mondhatni kelet-európai jelenség. Ha nyersz egy díjat, semmi gond, de ne csak ezért harcolj.
– Szóval, a színházi életet is átszövi a média, akár a darabban szereplők életét?
– Rátapintott a lényegre. Egyes társulatok csak akkor visznek színre egy előadást, ha ezzel valahol egy híres fesztiválon szerepelhetnek, vagy ha bejelentkezik egy televíziós csatorna, hogy lefilmezi az előadást. Ez nem jól hat a színházra, ahol az előadás másfajta, amely úgy van elképzelve, hogy legfeljebb négyszáz néző előtt játszol. Ha részt veszel fesztiválokon és díjaznak, igaz hírnévre teszel szert, de ez nem hoz közönséget, ezért kell az otthoni évadra, előadásokra odafigyelni. Én eddig 49 díjat kaptam, de szerintem nem ezek a kitüntetések határoznak meg engem, úgy érzem, mindenhol az a feladatom, hogy megtöltsem a nézőteret.
TASNÁDI ISTVÁN
FINITO
(Magyar Zombi)
verses szatíra két részben
Szereplők:
Blondin Gáspár: KOZMA ATTILA
Blondinné, Vali: SZABÓ ENIKŐ
Pacsik Ferenc, polgármester: LŐRINCZ ANDRÁS-ERNŐ
Bicke B. László, költő: GIACOMELLO ROBERTO
Tigris Niki, popdíva: DÁLNOKY CSILLA
Dr. Juhos Buda, rendőrőrnagy: KOSZTÁNDI ZSOLT
Szomszéd Misi: PAP TIBOR
Pál, médiaszemélyiség: VERESS ALBERT
Reszlik Hajnalka Myrtill, riporter: BENEDEK ÁGNES
Bak Tamás HSC, operatőr: BILIBÓK ATTILA
Hivatalos Úr: BODEA TIBOR
valamint: FEKETE BERNADETTA és RÁDULY BEÁTA
Közreműködik: KOVÁCS LEVENTE és kutyája, ARTÚR
Az élő tévéshowban elhangzó dalok zenéjét szerezte: VERESS ALBERT
ügyelő: TATÁR ATTILA súgó: DÓSA ERZSÉBET
rendezőasszisztens: BUDAHÁZI ATTILA
Díszlet-jelmeztervező: ADRIANA GRAND
Rendező: VICTOR IOAN FRUNZĂ
A produkciót kiemelten támogatta a Szülőföld Alap
Az előadást csak 15 éven felüli nézőiknek ajánlják.
Külön köszönet: Csíki TV, ArtAngelo
Ezrek zarándokoltak idén is a Gyimesekbe, ahol imával és mély lelki tartalommal ünnepelték pünkösdvasárnapot a kontumáci templom melletti szabadtéri oltárnál bemutatott szentmisén.
A csíksomlyói nyeregbe sokan nemcsak imával, hanem kisszékkel is érkeztek. A búcsúra zarándoklók között egyre többen választják a kényelmesebb megoldást, összeállításunkban megtekintheti, milyen ülőalkalmatosságokat hoztak a Csíksomlyóra látogatók.
Naptári szempontból igencsak kitolódott az idei pünkösd, de ez még így, ebben az időszakban is szokatlan: 30 Celsius-fok volt szombaton a legmagasabb hőmérsékleti érték Csíkszeredában.
Nem az a medvebocs tévedt a csíkszeredai Kalász lakótelepre, amelyiket a nyeregből elhajtottak, de az biztos, hogy ezt most már nem fogják mással összetéveszteni – részletek a tegnap éjjeli „medvevadászatról”.
Medve jelenlétéről küldött Ro-Alert figyelmeztető üzenetet a csíkszeredaiaknak a Hargita megyei katasztrófavédelem. A vadállat az emberektől való félelmében egy fára menekült, ahonnan csak később, elkábítva tudták lehozni.
Korán keltünk és annyi időt töltöttünk Csíksomlyón, amennyit csak tudtunk – beszélhetik egymás közt a zarándokok, megosztva a szombati élményeket. De mondhatják fotóriportereink is, akik egy kicsit másfajta szolgálatot, sajtószolgálatot teljesítettek.
Noha rendszerint eső, sőt gyakran zápor zavarja – illetve ha úgy tetszik, áldja – meg a zarándokokat a pünkösdi búcsú idején a csíksomlyói nyeregben, 2025-ben szó sem volt hűsítő csapadékról.
Idén 335 ezer zarándok gyűlt össze a csíksomlyói nyeregben szombaton. Közülük többeket kellett ellátni egészségügyi szempontból, egy személyt pedig újra kellett éleszteni. Megterhelő volt a hőség a zarándokok számára.
A székelyföldi, az erdélyi magyarság segítése természetes a magyar kormány számára, így táborokat, közösségi programokat is támogat – mondta Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.
A zarándokok között volt az idei csíksomlyói búcsún Sulyok Tamás köztársasági elnök és felesége, Nagy Zsuzsanna is.
szóljon hozzá!