Családtípusok dokumentumfilmes szemmel

– 2008-ban a Család éve kapcsán készült ez a film. Kitől kaptatok a felkérést, ki volt a megrendelő?

– A Gyulafehérvári Caritas Szervezet családsegítő szolgálata bízott meg a Család éve apropóján filmkészítéssel, de azt már Berszán Árus György kollégámmal döntöttük el, hogy milyen legyen az alkotás szerkezete. Szem előtt kellett tartanunk, hogy keresztény szellemiségű családokról készítsünk filmet, így néhány, különböző társadalmi réteghez tartozó család életét mutattuk be, de néhány a témába vágó statisztikai adatot is feltüntettünk felirat formájában, hogy egy általánosabb, országszintű képet is kapjanak nézőink a mai családokról.

– Milyen kritériumok alapján választottátok ki ezeket a családokat?

– Van egy háromgyerekes gyergyóremetei család, amelyet már ismertünk, mert egy korábbi filmünkben is szerepeltek. Egyrészt tudtuk, hogy jobban megnyílnak, másfelől nagyon érdekesnek tartjuk őket, hisz néhány évtizeddel ezelőtt egy székely faluban még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy nő férjhezmenetele után, hat-nyolc különböző tanfolyamot is elvégezzen, sőt egyetemre is jeletkezzen. Persze emellett szül és nevel három gyermeket. Ez egy csodálatraméltó család, egy jó példa, olyan férjjel, aki nyitott, és ha szükséges, részt vesz a házimunkában, de a nő is elvégzi az általában férfiszerephez kötött teendőket is.

Ugyanakkor szerepel filmünkben egy olyan csonka család is egy beszédhibás nővel, akinek meghalt az élettársa és egyedül neveli gyerekeit. Őt a Caritas Szervezet családsegítő szolgálata támogatja – és ahogy ezt azok, akik a filmet látták érzékelhették –, nem anyagiakról van szó, hanem például logopédus jár a gyerekekhez, hogy segítsen nekik a tanulásban és a helyes anyanyelvhasználat elsajátításában.

A harmadik család – ellentétben a gyergyóremeteivel – városban él, de náluk az az érdekes, hogy inkább a tradicionálisabb családfelfogást őrzik urbánus környezetben is. Házilag nevelik a csirkéket, le is vágják és hétvégeken kenyeret sütnek. Ettől eltekintve szintén egy példás családot jelenítenek meg, a hagyományos női férfi szereppel és erős érzelmi kötelékekkel. Továbbá betettünk még szintén egy Caritas Szervezet által támogatott családot. Ők egykor állattenyésztésből akartak megélni, de nem sikerült, sokszor megtörtént, hogy hónapokig a háztartásuknak még egy lej bevétele sem volt. Mióta Gyergyószentmiklósra beköltöztek anyagi gondjaik jórészt megoldódtak. Az apa állatgondozó lett a Caritas helyi kirendeltségénél, az asszony konyhán dolgozik és a három gyerekük iskolába jár. Egyszóval ők is megtalálták a helyüket. Példamutatók, róluk is sugárzik a családi szeretet. Van egy olyan család, ahol a szülők éppen válófélben vannak. A két kislányt jóformán a nagymama neveli, az anyuka külföldön él és az apuka, akit még ritkábban látnak, Temesváron. Végezetül van egy idős hölgy, aki valamikor elvált a férjétől és a gyerekei is külföldre mentek. Ő látszólag kilóg a sorból. Ágyhoz kötött beteg, nyomorék. A gyerekeivel laptopon keresztül tartja a kapcsolatot. Ez is egy család, egy mai szerep, mai megoldás. Az idős hölgy is úgy nyilatkozott, hogy hagyta a gyerekeit elmenni és ezt a kapcsolattartást normálisnak tartja. Szóval nem szerette volna nyomorékságával magához láncolni őket.

– Számomra érdekesnek tűnt, hogy a családokra vonatkozó kérdéseket inkább a gyerekeknek tettétek fel.

– Igen, mert a gyerekek sokkal őszintébben nyilvánultak meg. Számomra például meglepő volt, hogy gyönyörűen és pontosan meg tudták fogalmazni, hogy mit jelent számukra a család. Egy tíz-tizenkét éves leány – nem tudom, hogy az iskolából, vagy a szülőktől tanulta-e – kijelentette: „Számomra a család egy összetartó közösséget jelent.” Kimondottan értelmes gyerekek ezek, különböző gazdasági hátérrel... Számomra is egy kicsit meglepő, hogy mennyire jól meg tudták fogalmazni és szavakba tudták önteni gondolataikat. Érdekelt volna minket a fiatalok, egyetemisták véleménye is a családról és a házasságról, velük is beszélgettünk, de valahogy nem találtuk meg a helyüket a filmben. Végül is azt akartuk megmutatni, hogy miképpen történik a feladatmegosztás a mai családokban. Hogyan látja mindenki a nők karrierjét, vagy a válás kérdését. Igazán a filmünk akkor lesz érdekes, ha tíz vagy húsz év múlva egy újat készítünk az akkorra már felnőtt gyerekekkel és össze tudjuk hasonlítani, hogy mi változott a szemléletükben, családfelfogásukban, életükben.

– Érdekes, hogy a filmben szereplő alanyok mennyire meg tudnak nyílni...

– Látszólag nagyon könnyűnek tűnik a filmkészítés, de igazából rengeteget jártunk ezekhez a családokhoz, amíg ez az alkotás megszülethetett. Nem egy-egy délután alatt készült el egy-egy családról a portré, hanem mindenhova többször visszamentünk. Továbbá ismerősek ezek a családok. Az egyik például éppen Gyuri kollégámnak a szomszédja, a másik két családot is a Caritasnál már előzőleg megismertük és – ahogy már említettem – a gyergyóremeteiek már szerepeltek egyik filmünkben. Mikor ennyire belső, lelki vonatkozású témáról van szó, akkor jobb is, ha ismerősöket faggat az ember, mert jóval könnyebben megnyílnak.

– Történt-e valami meglepő, ami elvárásokat, feltételezéseket cáfolt?

– Engem személyesen is nagyon foglalkoztatott, hogy a gyerekek mit gondolnak a családról, mivel ők már egy új világnak a hordozói. Amikor ők lesznek felnőttek, már szerintem természetes lesz, hogy mindkét fél úgy a munkából, mint a családi, lelki vonatkozású teendőkből kiveszi a részét. A film cáfolja a feltételezéseket, melyek szerint egyre inkább kezd kiveszni a szeretet ebből a világból. A rossz irányba haladó világról és hibás felfogású, nemtörődőm típusú gyerekekről alkotott elképzelések megdőlnek. A gyerekek válaszaiból sejthetjük, hogy a szeretet továbbra is jelen lesz a leendő családokban is. Attól függetlenül, hogy Barbi babás rajzfilmeket néznek – a film is egy ilyen jelenettel zárul –, az azt néző kislány, és persze a többi száz-meg-száz a rajzfilmek által ábrázolt, rózsaszín világot kedvelő leány képe a valóságról nem torzul, és végül megtalálja a helyes utat, felismeri a családi szeretet lényegét.