Sepsiszentgyörgytől Indiáig, Afganisztánon át

Egyiptomi pecsétet mutat útlevelében beszélgetésünk elején Karda Zoltán, és elmondja, ilyen pecsét nem kerül többé az útlevélbe, hiszen jelentős változásokon megy át az ország, és minden valószínűség szerint megváltozik az államforma, ezzel pedig az ott élők élete is. Zoltán 2009 őszén járt Egyiptomban, és egy érdekes „demokráciának” volt tanúja, mely véleménye szerint ugyanolyan berendezkedésű társadalom, mint a kommunizmus.

Az iszlám világ forrong

A családi diktatúra jellegű rendszerek, amilyenben az egyiptomiak élnek, átörökítették a hatalmat generációról generációra, és ez nem egy fenntartható állapot. A földrajztanár utazó úgy véli, a most kialakult forradalmi helyzet a szocialista rendszer 1989-es bukásához hasonlítható, és kiderült, hogy ez a rendszer sem életképes, hiszen kijárási tilalom és szükségállapot van már évtizedek óta. A terrorral és félelemmel fenntartott állapot Egyiptomra is jellemző – véli Zoltán, bár kifelé teljesen más képet mutatott a turizmusból viszonylag jól élő ország. Nem lehet tudni, milyen lesz az új politikai rendszer, de az bizonyos, hogy az iszlám világ nagyon messze áll az Amerika által diktált demokráciától, hiszen ők ezt nem tudják elfogadni. Ottjártakor még, úgymond, normálisnak mondható állapot volt Egyiptomban, bár a lakosságon már akkor érezni lehetett a feszültséget. Ez a válság lassan begyűrűzik az összes iszlám országba, és Egyiptomhoz hasonló állapotok alakulnak majd ki, előreláthatatlan következményekkel – mondta Zoltán. Kivétel talán Irán, ahol magas az életszínvonal és a társadalmi eltartás – itt nem alakulhat ki erős társadalmi konfliktus.

A drogdílerek országa: Afganisztán

Karda Zoltán Afganisztánon át érte el úticélját, így bejárta azt az országot, melyet meglátása szerint az Isten is elfelejtett. Az Amerika-ellenes érzés egyre erősebb az országban, az értelmiségieknek tartott helyiek szerint ez a második Vietnam, amiből az Egyesült Államok nem jöhet ki jól – fogalmazott Karda Zoltán. Afganisztán a drogdílerek háborúja, és nem egészséges gondolkodású emberek harcolnak itt a békéért, hanem különféle drogdílerek vívnak harcot a piacért. 2001 óta nincs gazdaság, nincs termesztés az országban, de a drog és fegyverkereskedelem virágzik. Az utazó tapasztalatából és a helybéliek történeteiből megtudhatjuk, hogy az elmúlt évtizedben egy gramm ópiumot nem semmisítettek meg, és egy fél hektárnyi mákültetvényt sem számoltak fel, tehát ebből is látszik, hogy szándék sincs a helyzet megváltoztatására. Afganisztán egy élő mészárszék – mondta Karda, hiszen az ott dolgozó katonák és lakosok állandó életveszélynek vannak kitéve. Ez az egyetlen hely a világon, ahol bármelyik pillanatban meghalhat az ember.

Fegyverrel harcolni a békéért annyit ér, mint halottnak a csók

Afganisztánban nappal az amerikai és koalíciós katonaság uralkodik, naplemente után azonban átveszik a hatalmat a tálibok, és minden még veszélyesebbé válik. Ugyanakkor az országban információzárlat is van – erre ottléte alatt jött rá az utazó –, hiszen sok mindent nem mutatnak meg a világ híradásai. Az Európába, Amerikába eljutó híreket blokkolják, nem vallják be az óránkénti robbanásokat, és titkolják a meghalt, megsérült katonákra vonatkozó számadatokat is. Aki azonban eljut Afganisztánba, az megtapasztalja a rettenetes állapotokat, és látja, hogy nincs infrastruktúra, nincsenek utak, iskolák és kórházak sem, tehát a rengeteg segélycsomag elcsúszik valahol. Nem léteznek kórházak, nincs szociális háló, több millió árva gyermek sétál az utcákon fegyverrel, bombával – ez az igazi arca Afganisztánnak.

A nyomor és az állandó életveszély mindenre rányomja bélyegét, ezt Karda Zoltán is megtapasztalta, amikor közvetlen életveszélybe került: egy autókonvoj elejét robbantották fel tőle pár száz méterre, nem sokkal ezután pedig egy bazári lövöldözést került el, mivel ráérzett a veszélyre. Itt nincs turizmus, de emberkereskedelem és emberrablás mindennap történik, sokat ér egy amerikai katona vagy európai zsoldos élete. A legnehezebb helyzetben a gyermekek vannak ebben az országban – meséli Karda –, őket látva a legerősebb férfiak is elsírják magukat, és a legszomorúbb talán az, hogy már a második nemzedék nő fel háborús zónában, állandó veszélyben, fegyverrel kezében. Afganisztánban soha nem lesz béke, amíg azt fegyverrel próbálják megteremteni.

Kellemes és kellemetlen meglepetések Dardzsilingben

Karda Zoltán végül több országon át, autóstoppal és barátai segítségével eljutott Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírjához, Indiába, és onnan pár szem akácfamaggal tért haza a keletkutató szülőfalujába. Tőle tudtuk meg azt is (ezen ő maga is meglepődött), hogy a nagy utazó sírján nincs háromszéki emléktábla, de felajánlotta, hogy ha öt kilónál kisebb kőtáblát készítenek az önkormányzat jóvoltából, akkor ismét visszatér, és elviszi a sírhoz.

Indiai élményeiről többször nyilatkozott már Karda Zoltán, kiemelve, hogy kevés pénzből, de jó kapcsolatok, barátságok révén jutott el a célhoz, ahol két emlékkönyvbe is beírta nevét mint Kőrösi Csoma Sándor tisztelője, követője. Megtisztelő számára az is, hogy az egyik ilyen emlékkönyvbe, melyet a kalkuttai Angol Tudományos Társaság nyitott száz évvel ezelőtt, a Dalai Láma is beleírta nevét, így értékelve a neves háromszéki tudós munkáját.

Karda Zoltán az utazás alatt több internetes blogot is vezetett, ahova élményeit, tapasztalatait jegyezte be és osztotta meg olvasóival. A csúcsnap, amikor legtöbben olvasták a kalandokat és nézték meg a fényképeket, 2010. október 20-án volt, ekkor 4211 különböző IP-címről tekintették meg, a világ 39 országából.

Hogy mi volt a legfontosabb tanulsága ennek az utazásnak? Karda Zoltán egyetlen gondolatban foglalta össze : \"Ha csak egy dolgot tanított India és az odáig tartó út, akkor is életre szóló leckét adott: bármit, amit csinálunk, csak lélekkel, kitartással és alázattal lehet végigcsinálni. Valahol ott fenn, Sikkim magas hegyeiben, a hajnalra várva jöttem rá arra, hogy ki vagyok, mit akarok, és miért pont azt akarom. Ma már tudom, hogy nem a múlt vagyok, hanem a jelenem, ami egy icipicit a jövő is. Azért, mert egy napsütötte délben elindult egy gyermek a hosszú útra, és megérkezett helyette egy felnőtt férfi a Himalája lábaihoz. Végig alázattal, kitartással és nyitott lélekkel...\" Az utazás végén Zoltán abbahagyta az írást is, lezárta blogjait, de csak addig, amíg új útra nem kel, de ez már egy következő történet.