HIRDETÉS

Puhakönyvek kicsiknek és legkisebbeknek

Péter Beáta 2011. október 16., 18:01 utolsó módosítás: 2011. október 16., 18:13

Számtalan játéklehetőséget nyújtanak a legkisebbeknek, saját történetalakítást a nagyobb gyerekeknek a különböző anyagokból készített, zsebekkel, gombokkal, zsinórokkal ellátott könyvecskék. A sepsiszentgyörgyi Demeter Éva néprajzkutatóval, egy közel négy éves kislány anyukájával az általa megálmodott és elkészített interaktív textilkönyvekről beszélgettünk.

– Hogyan születtek az első „puhakönyvek”?

– Az első textilkönyvet, ami interaktív is volt, egy ismert lakberendezési üzletben láttam, illetve kaptunk egy olyat ajándékba. Én akkor még nem varrtam, de édesanyám varrónő, és elkészítettünk közösen egy hasonlót. Végül azt gondoltam, hogy van benne fantázia, és el lehetne úgy is készíteni, hogy variálhatóbb legyen. A mostaniak már különféle anyagúak, kis plüss állatkákat használok fel, gombokat, tépőzárakat, zsinórokat. Elsősorban a kislányomnak készítettem, de aztán kezdtek rendelni tőlem ilyen könyveket, és jó a tapasztalat, ahhoz képest, hogy egy másik játékkal mennyi időt tölt el a gyerek, ezzel sokkal többet. Leköti őket, és hát az én kislányomnál is látom, hogy a bújtatható, zsebszerű dolgokba aztán minden másféle játékot is bele tud tenni.

– A könyveihez általában egy-egy ön által írt mesét is rendel. Ezek a blogján is megtalálhatóak. Mi születik meg hamarabb? A könyv vagy a mese?

– Egy idő után a könyvekhez kezdtem rövid meséket, történeteket írni útmutatásként, de igazából nem a mese a lényeg, hanem maga a könyv, ahol különböző típusú, kipróbálható, megfogható, bújtatható, húzogatható elemek vannak, és az lenne a lényege, hogy ezt a korosztályt – úgy nyolc hónaptól felfelé – lekösse, hogy ezeket forgassák, próbálgassák. Ha van egy mesém, és a könyvben valamit variálok, akkor ugyanazt a szöveget módosítom a meséhez. Ha például a kutyus az elveszett tehenet keresi, és utána a nyuszit, akkor azt csak átvariálom. Variációk vannak, az nekem könnyebb. A blogomat azért indítottam el, hogy minden legyen dokumentálva.

– Van két egyforma, ön által készített könyv?

– Hasonló van, igen. Egy idő után kezdtek típusok kialakulni, de a lényeg mindig ugyanaz: egyrészt, hogy olyan anyagúak, amik nem okoznak kárt a gyerekeknek, hogy puha, változatos, és hogy interaktív legyen, hogy kösse le, lehessen vele foglalkozni és alakítható, a gyerek által formálható legyen. Például egyszer csak kitaláltam azt, hogy amikor szétnyitjuk a könyvet, az elején kezdődik egy barlang, és az tulajdonképpen átjárat az utolsó oldalhoz. Beesik a maci egy gödörbe, és a saját otthonában, a barlangban köt ki. Ez egy nagyon kedvelt, nagyon jó, nagyon vicces dolog, ebből többet is csináltam. De vannak egyediek is természetesen. Ha azt vesszük, mindenik egyedi a maga módján, másfajta anyagok, gombok vannak rajta.

– Körülbelül hány textilkönyvet készített mostanáig, és milyen alkalmakra rendelnek könyvet?

– Ezt még nem számoltam, de olyan 40-50 darabot. Nincs olyan nagy érdeklődés irántuk, de akinek egyszer megtetszett, visszajár. Rendszeresen rendelnek tőlem olyanok, akik radinába viszik és keresztelőre. Van olyan rendelőm, akinél kikötötték a keresztszülők, hogy nem kell drága ajándék, valami olyasmit kérnek, ami emlék, ami kedves, ami megmarad. Az volt az első. És utána az a hölgy, akár radinába ment, akár keresztelőre, születésnapra, mindig kért tőlem.
Vannak olyan könyveim, hogy nagyon apró részek találhatóak benne, szoktam mondani, hogy azt egy éves kor alatti gyereknek, vagy ha nagyobb, de tudják, hogy mindent a szájába vesz, akkor ne adják, akkor olyat válasszanak, amibe vagy minden bele van varrva, tehát semmi nem elmozdítható a könyvről, vagy nincsenek apró elemek. Persze, vannak fiúsabbak, az autós könyvek, a pillangósokat, a csipketündéreset inkább kislánynak ajánlom. És van, ami megy fiúnak és lánynak is, mint a báránykások vagy a macisok.

– Foglalkozásokat is szokott tartani, Csíkszeredában a Csíki Anyák Egyesülete által szervezett Magyar Népmese Napján találkozhattak a könyveivel a gyerekek.

– Igen, a legkisebbeknek szoktam tartani az ilyen foglalkozásokat. Ez a korosztály még nem bír követni egy történetet, de így valamiféle könyv-élménye már lesz. És hát nagyon szeretik mind a gyerekek, mind a felnőttek.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS