
Az 1984-es Eb-győztes francia válogatott mezére hajazott az 1998-as és a jelenlegi első számú szerelésük is, a piros csíkkal a közepén
Fotó: Katona Zoltán: Párizstól Bécsig – A labdarúgó Európa-bajnokságok
Az olaszok kékben, a hollandok narancssárgában, a németek fehérben lépnek pályára, holott ezeket a színeket nem tartalmazza a nemzeti zászlójuk, amelyből a legtöbb esetben kiindul egy nemzeti futballszerelés színe. Milyen üzenetet hordoznak a válogatottak mezei? Felszereléstörténeti érdekességekről olvashatnak a Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványában.
2021. június 29., 11:022021. június 29., 11:02
A labdarúgó Európa-bajnokságok elindulásakor, az 1960-as franciaországi tornán már megszokott szereléseikben pompáztak a részt vevő válogatottak, azonban az évtizedek folyamán ezen a téren is rengeteget fejlődött, illetve változott a labdarúgás.
Egy példa: a vörös, piros szín állítólag félelmet kelt az ellenfélben, és a pirosban játszó csapatok sikeresebbek. Ezt az is alátámasztja talán, hogy három nagy angol csapat (Liverpool, Manchester United, Arsenal) alapszíne is vörös, sőt Liverpoolban a hatvanas években Bill Shankly a fehér nadrág helyett is vöröset javasolt. De ugyanezt megtette Jürgen Klinsmann szövetségi kapitányként a német válogatottnál (a klasszikus fehér-fekete szerelés helyett pirosba öltöztek) és Hans Krankl az osztrákoknál.
Erre a legklasszikusabb eset a francia válogatott: a kék-fehér-piros lobogóból kiindulva a mez kék, a nadrág fehér, a sportszár piros – volt egykoron, mert az utóbbi évtizedekben ez is felborult, illetve változott. Az ember néha csak kapkodja a fejét, hogy egy-egy válogatott csapat hogyan tudott „ilyen” vagy „olyan” szerelést kapni egy-egy nagy tornára, de hát ízlések és pofonok. Mindenesetre a francia az egyik olyan csapat, amelynek a meze mindig kék (a váltó fehér), és néha utalások vannak korábbi olyan szerelésekre, amelyekben nagy sikert ért el az adott válogatott.
Minderről bővebben az Erdélyi Sport június 29-ei lapszámában olvashatnak.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!