
Fotó: Csató Andrea
Peter Shaffer fergeteges bohózatát mutatják be május 8-án a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban. A Black Comedy egy nagyszerű színházi ötletre épül, de a burleszk mögött komoly témákat is feszeget. Mohácsi János rendezővel beszélgettünk.
2025. május 04., 16:032025. május 04., 16:03
„Nagyon szeretem a kisvárosi létet, az életem nagy részét kisvárosban és kisvárosi színházban töltöttem, tehát nekem családias ez a dolog. És mint minden tisztességes vidéki színházban itt is egy fölkészült társulattal találkoztam, hamar kiderült, hogy egy színházi nyelvet beszélünk. Innentől kezdve pedig minden azon múlt, hogy hogyan dolgozunk együtt, és úgy tűnik, hogy igen jól, nagyon harmonikusan” – mutatott rá Mohácsi János Jászai Mari-díjas, számos fesztiváldíjas magyarországi rendező, érdemes művész, aki első alkalommal rendez a székelyudvarhelyi színházban.
Fotó: Csató Andrea
Brindsley-nek, a fiatal szobrászművésznek egy estére jut minden jó. Nemcsak a barátnője kezét kéri meg katonatiszt édesapjától, hanem ugyanekkorra jön egy milliárdos műgyűjtő is, akinek megtetszettek a szobrai – és ráadásul a biztosíték is kimegy. A vaksötétben aztán megjön az összes várt és váratlan vendég. A darab zseniális trükkje, hogy míg a szereplők a sötétben tapogatóznak, addig a közönség mindvégig fényesen mulat és mindent lát, amit ők nem – áll az előadás ismertetőjében.
Fotó: Csató Andrea
A darabban komoly családi és szerelmi szálak ütköznek össze, amelyek ugyan nem vérengzésbe torkollanak, hanem valami teljesen másba, de attól még komolyan fel kell építeni a jelenetet.
A legnagyobbak, például Buster Keaton, Harold Lloyd, vagy a kedvenceim, Stan és Pan vérkomolyak voltak, nem ökörködtek. A magyarországi kabarénak a szocializmus utáni érában volt egy kellemetlen viccelődős hulláma, amelyet én kifejezetten nem szeretek. Pláne színházban nem. Régóta nem nézek tévét, de amikor még néztem, akkor bele-belefutottam ilyenekbe, ahol tulajdonképpen a kabaré műfaja volt aláásva, mert minden viccelődésre ment, és elveszett belőle minden viccnek az alapja: a komolyság. Ebben a darabban nagyon komoly szituációk vannak, és a kifejtés során más következményei egy veszélyes és emberi szituációnak.”
Az alkotóstáb tagjaival régóta dolgozik együtt Mohácsi János: az előadás dramaturgja Mohácsi István, a zenét Kovács Márton zeneszerző jegyzi, a díszletet Khell Zsolt, míg a jelmezt Remete Kriszta tervezte.
Május 6-án, kedden 19 órától nyílt próbára várják az érdeklődőket, a bemutatót május 8-án tartják, ezt követően még hat alkalommal lesz látható az előadás ebben a hónapban.
A 23. Székelyudvarhelyi Kamarazene Fesztivál idén is különleges zenével, rendhagyó művészi pillanatokkal töltötte meg a várost.
A törődés önmagunkkal kezdődik. Egyszerű, mégis tápláló fogások következnek. Ételek, amelyeket szeretettel, odafigyeléssel készíthetünk el magunknak. A könnyed alapanyagok és a harmonikus ízek nemcsak a testet, hanem a lelket is feltöltik.
Bár elsősorban a bárányhúst kedvelőknek fog ízleni ez a fogás, a szultán kedvencét, azaz a fűszeres, padlizsánkrémes aprópecsenyét borjúhússal is el lehet készíteni. De nem biztos, hogy érdemes!
A gyimesi férfiak hangja messzire száll: Lakitelektől az ezeréves határig. Antal Tibor, a Gyimesvölgye Férfikórus vezetője arról mesélt, hogyan tartják életben a hagyományt, és miért fontos, hogy a fiatalok is továbbvigyék az éneklés örömét.
Nemcsak ropogós, hanem pikánsan fűszeres is a buffalo csirkeszárny, ami akárcsak a KFC csirkemell, ízig-vérig amerikai fogás.
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
szóljon hozzá!