Egy iskola 350 éve. Kiállítás a Református Kollégium történetéről

A következő terem a ma is álló, igen híres könyvtárat mutatja be – a 17–18. században nehéz volt könyveket beszerezni, hiszen nagy ára volt a könyvnek, az állomány azonban folyamatosan bővült. A fali tárolókban régi könyveket láthatunk, igen ízlésesen elrendezve, közelről bele is lehet olvasni ezekbe. Továbbmenve, a következő terem a peregrinációnak, tehát a nyugat-európai tanulmányutaknak van szentelve, de

A kiállításon két olyan számítógépes animáció is van, amely részletesen, a mai tudásanyag alapján mutatja be a kollégium épületeinek át- és újjáépítését, bővítését: az 1600-as évektől egészen az 1912. évi építkezésig láthatjuk ezt két részben, az iskola épületegyüttese ugyanis az első világháború előtti években nyerte el mai formáját. A kollégium három és fél évszázados történetében volt néhány igen nagy formátumú rektor, illetve professzor, akiknek a névjegyét mai napig, szabad szemmel is láthatjuk Székelyudvarhelyen. Egyikük Baczkamadarasi Kis Gergely, akinek a nevéhez a 18. században az iskola fejlődése, illetve a kollégium és a református templom újjáépítése fűződik. A reformkort Szigethi Gyula Mihály író, történész, tudós neve fémjelzi, a 19. század közepét pedig Magyarósi Szőke József rektorprofesszor neve. A kiállításon természetesen róluk és más jelentős személyiségekről is képeket (Kis Gergelyről és Szőke Józsefről a városi képtárban őrzött Barabás Miklós-olajfestmények is átkerültek erre a tárlatra), illetve más szemléltető eszközöket látunk, háromnyelvű leírásokat, személyes tárgyakat.

Az 1848–1849-es szabadságharc bukása után Magyarósi Szőke József rektorprofesszort és Szabó György professzort Kolozsvárra hurcolták az osztrák katonák, a város és a kollégium sarcot fizetett értük. Ennek oka a forradalom támogatása volt (több diák nemzetőrnek állt), amit

Egy következő helyiségben láthatjuk az ún. régiségtár egy részét, ez egy 18. századi kezdeményezés volt:  fegyverek, pajzsok, sisak, ókori érmék – ez épült be a későbbi múzeum gyűjteményébe, ami már a huszadik század elején létrejött néprajzi gyűjteményhez, és az azt létrehozó Haáz Rezső nevéhez kapcsolódik. A múzeum névadója ugyanis a kollégium egyik legjelentősebb tudós-tanára volt, s a mostani intézmény nagyon jó érzékkel a névadó Haáz Rezső képeiből is rendezett egy rendhagyó kiállítást. Ezt külön, a felső szinten lehet megnézni, a szó szoros értelmében képet kaphatunk arról, hogy ki is volt Haáz Rezső, aki az iskola történetében is jelentős szerepet játszott.

A történet más irányt vett 1927-ben, ugyanis a kollégium megszűnt, Nagyenyedről ide költöztették a református tanítóképzőt – más lett az élete az iskolának, amelyet az 1940–1944-es korszak után pár évvel, 1948-ban államosítottak, és a rendszerváltás utánig tanítóképzőként működött. A negyvenes évekből is van egy nagyon érdekes rész a kiállításon,  Dávid Gyula irodalomtörténész, az iskola egyik legismertebb tanulójának érettségi oklevele és más dokumentumok láthatók, majd következik a kommunizmus időszaka: ennek legnagyobb és leglátványosabb darabja az a Józsa Béla-szobor, amely évtizedekig az iskola előtt állt. A rendszerváltás utáni éveknek is méltó emléket állít a tárlat, hiszen a kilencvenes évek munkafüzeteibe, illetve a Képződmény nevű iskolaújság akkori számaiba is belenézhetünk.

Komplex, bő ismeretanyagú, nagyon ízléses iskolatörténeti kiállítást sikerült összehozni, élmény végigjárni – a múzeum nyitva van, de természetesen a járványügyi szabályokat (maszk, távolságtartás) be kell tartani a látogatás során.

Az iskolatörténeti kiállítás online megnyitója és Szász Hunor történész-muzeológus (a kiállítás kurátora) tárlatvezetése ebben a videóban is megtekinthető. De a személyes élmény azért mégis más.