
Tompa Miklós, a Székely Színház egyik alapítója
Fotó: Forrás: Tamási Áron Színház
Tompa Miklós az erdélyi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja volt, akinek emlékezetes színpadi rendezései mellett pedagógusi és szervezői munkássága is emlékezetes marad. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar társulata az ő nevét viseli. Az Erdélyi Napló legfrissebb számában a huszonöt éve elhunyt színházi rendezőre, egyetemi tanárra emlékeznek.
2021. július 01., 09:282021. július 01., 09:28
A Székely Színház alapító igazgatója Székelyudvarhelyen született 1910. december 28-án, édesapja Tompa László költő volt. Középiskoláit szülővárosában, a református kollégiumban kezdte, annak megszűnése után a római katolikus főgimnáziumban érettségizett 1930-ban. Bár a kolozsvári I. Ferdinand Egyetemen jogi diplomát szerzett, 1936 és 1941 között a budapesti Nemzeti Színházban volt rendezőgyakornok, ahol többek között Németh Antaltól tanulta a rendezés művészetét.
Az ostrom idején Budapesten tartózkodott. A háború után visszatért Erdélybe, és a Salamon Ernő Athenaeum 1945. július 21-i határozata alapján Kemény Jánossal együtt őt hatalmazták meg az állandó marosvásárhelyi és székelyföldi színház gazdasági, ügyviteli és művészi szempontú megszervezésével. Így
A színház rangját megalapozó művészi irányítói és rendezői tevékenysége, kivételes intézményszervezői képessége döntően hozzájárult az országosan és nemzetközileg elismert társulat hírnevének megalapozásához. Tompa Miklós Marosvásárhelyen hunyt el 1996. július 5-én, szervezői, rendezői és tanári tehetségét fia, Tompa Gábor, a Kolozsvári Magyar Színház igazgató-főrendezője örökölte.
Életútjáról, munkásságáról bővebben az Erdélyi Napló július 1-jei lapszámában olvashatnak.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!