
Meg kell csinálni, mert ha nem, 1600 ember hal meg
Fotó: Imdb.com
Annyira a hatása alatt vagyok még, hogy gyorsan leírom: nem nagyon láttam ennél jobb háborús drámát az utóbbi években, de korábban is alig. A Ryan közlegény megmentése smafu ahhoz képest, amit Sam Mendes rendező és stábja lerakott tavaly az asztalra. Nem számít, hogy csak egy Oscart vitt, nálam mindent.
2020. március 20., 19:102020. március 20., 19:10
Az első világháború poklát sokan próbálták megfogalmazni mind könyvben, mind pedig filmekben – némelyik regényből bravúros filmadaptáció is készült, a legjobb példa talán a Nyugaton a helyzet változatlan, de a Fegyverszünet karácsonyra, Az ifjúság végrendelete, a Hadak útján, Az utazás vége is erről a témáról született film az utóbbi években. Ezek az alkotások is egytől-egyig (és még sorolhattuk volna a régebbieket is, mint a Gallipoli vagy az Arábiai Lawrence) nagyszerűek, de valahogy az 1917 több szempontból is zseniálisabb.
A film története viszonylag egyszerű, ezt a rendező a nagyapjának az elmeséléseiből írta, aki megjárta az első világháború franciaországi poklát. Két angol katona azt a megbízást kapja, hogy a kiürült csatatéren, illetve kiürített német állásokon és egy porig rombolt kisvároson keresztül jussanak el a sereg egy másik, egy nappal később támadásra vezényelt részéhez, mert megtudták, hogy a németek csapdát állítottak nekik. A képlet egyszerű: ha a két katona nem ér idejében a frontvonalhoz, akkor 1600 katonát vezényelnek bele a biztos halálba.
Nem véletlenül választja a Colin Firth által alakított Erinmore tábornok (Dean-Charles Chapman) Blake őrvezetőt: testvére az említett, 2. devoni szakasz tisztje, így a motiváció is erősebb, hiszen reggelig kell odaérnie társával, Will Schofield őrvezetővel (George MacKay). Mivel a spoilerezést nem nagyon szereti senki, itt abba is hagynám a történetet, azt viszont nem tudom elhallgatni, hogy gyakorlatilag minden percre tud figyelni az ember, a film egy másodpercre sem laposodik el. Feszültségből, nagyon kemény és megdöbbentő helyzetekből egyáltalán nincs hiány, sőt, egy kicsit talán túl sűrű is a történések sorrendje, de azért ilyen pörgős, mert tényleg néhány órája volt a két katonának az üzenet, illetve parancs továbbítására.
Technikailag, látvány szempontjából nagyon, de nagyon ki van dolgozva a film. Habár szinte végig úgy tűnik, mintha egyetlen vágás sem lenne benne, azért ennek utánanéztünk, nem így van, de valóban minimális, körülbelül húsz vágás lehetett. El lehet képzelni, hogy mekkora teher rakódott a fiatal színészekre és Roger Deakins operatőrre, hogy ezeket e jeleneteket egy lélegzetre, pihenő nélkül kellett felvenniük. Nem tudott nem eszembe jutni a Saul fiának a filmezési technikája, hiszen abban is végig közeli kép volt – itt nem annyira, de mégis olyan közelről látunk mindent, és a háttér, a díszlet olyan aprólékosan ki van dogozva, hogy csak néz az ember.
Roger Deakins nagyon valódi képi világot hozott össze
Fotó: Imdb.com
A sáros csatatéren fekvő döglött lovak, hullák, bombatölcsérek, elhagyott lövészárkok, a katonák ruhája, felszerelése mind-mind nagyon a helyén van. Talán nem is a történet (de az is), ami ennyire elviszi ezt a filmet, hanem a lélegzetelállító képek: a szétlőtt, lerombolt kisvároska éjszakai képe, a szögesdróton fennakadt hulla, a sebesültek a kórház-sátorban. Tudom, mindez borzalmas, de attól ez sajnos még megtörtént száz évvel ezelőtt. Akik csak a történelemkönyvek lapjairól vannak tisztában az elő világháború borzalmaival, azok gyakorlatilag élőben szembesülhetnek annak valóságával. Történelemtanárok is ajánlhatnák diákoknak – persze a bevezetőben ajánlott filmeket is.
Van néhány hiba is a filmben. Például a végén, minden bajon és megpróbáltatáson túl Scho elővesz egy jegyzetfüzetből egy fényképet, ami teljesen tiszta még mindig, pedig vízben, sárban, tűzben járt... A fronton való rohanás-jelenetben ütközik egy-két statisztával, ezt a jelenetet négyszer tudták felvenni, és a legjobb került a filmbe. Egyes lövöldözős jeleneteknél egyszerűen hihetetlen, hogy nem találják el az egyik katonát a németek, aki a küldetés során még meg sem sebesül. Imitt-amott van egy-egy pátoszos mondat és jelenet, de ezektől eltekintve egy nagyon jó filmmel van dolgunk még akkor is, ha valaki olyan szempontot is néz, hogy a háborús filmek ilyen időszakban, amit most élünk, bizony kilőve, mert hát ez most nagyon filmszerű.
Végig megy az izgalom, a para, hogy mikor dördül el egy lövés
Fotó: Imdb.com
Sokan vagyunk sokfélék, és különbözőképen éljük meg ezt azt időt – a játékfilmek segíthetnek ebben, bármiről is szóljanak. De van egy olyan érzésem, hogy a hétköznapi hősökről szóló filmek előbb-utóbb nagyon népszerűek lesznek – mert kellenek a jó példák.
1917 (2019) angol-amerikai dráma 119 perc
Rendezte: Sam Mendes
Forgatókönyv: Sam Mendes, Krysty Wilson-Cairns
Zene: Thomas Newman
Operatőr: Roger Deakins
Vágó: Lee Smith
Szereplők: George MacKay, Dean-Charles Chapman, Benedict Cumberbatch, Colin Firth , Richard Madden, Mark Strong, Andrew Scott, Adrian Scarborough
Bár elsősorban a bárányhúst kedvelőknek fog ízleni ez a fogás, a szultán kedvencét, azaz a fűszeres, padlizsánkrémes aprópecsenyét borjúhússal is el lehet készíteni. De nem biztos, hogy érdemes!
A gyimesi férfiak hangja messzire száll: Lakitelektől az ezeréves határig. Antal Tibor, a Gyimesvölgye Férfikórus vezetője arról mesélt, hogyan tartják életben a hagyományt, és miért fontos, hogy a fiatalok is továbbvigyék az éneklés örömét.
Nemcsak ropogós, hanem pikánsan fűszeres is a buffalo csirkeszárny, ami akárcsak a KFC csirkemell, ízig-vérig amerikai fogás.
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
szóljon hozzá!