A pokol nagyon közelről. 1917

Az első világháború poklát sokan próbálták megfogalmazni mind könyvben, mind pedig filmekben – némelyik regényből bravúros filmadaptáció is készült, a legjobb példa talán a Nyugaton a helyzet változatlan, de a Fegyverszünet karácsonyra, Az ifjúság végrendelete, a Hadak útján, Az utazás vége is erről a témáról született film az utóbbi években. Ezek az alkotások is egytől-egyig (és még sorolhattuk volna a régebbieket is, mint a Gallipoli vagy az Arábiai Lawrence) nagyszerűek, de valahogy az 1917 több szempontból is zseniálisabb.

Megmenteni 1600 embert

A film története viszonylag egyszerű, ezt a rendező a nagyapjának az elmeséléseiből írta, aki megjárta az első világháború franciaországi poklát. Két angol katona azt a megbízást kapja, hogy a kiürült csatatéren, illetve kiürített német állásokon és egy porig rombolt kisvároson keresztül jussanak el a sereg egy másik, egy nappal később támadásra vezényelt részéhez, mert megtudták, hogy a németek csapdát állítottak nekik. A képlet egyszerű: ha a két katona nem ér idejében a frontvonalhoz, akkor 1600 katonát vezényelnek bele a biztos halálba.

Nem véletlenül választja a Colin Firth által alakított Erinmore tábornok (Dean-Charles Chapman) Blake őrvezetőt: testvére az említett, 2. devoni szakasz tisztje, így a motiváció is erősebb, hiszen reggelig kell odaérnie társával, Will Schofield őrvezetővel (George MacKay). Mivel a spoilerezést nem nagyon szereti senki, itt abba is hagynám a történetet, azt viszont nem tudom elhallgatni, hogy gyakorlatilag minden percre tud figyelni az ember, a film egy másodpercre sem laposodik el. Feszültségből, nagyon kemény és megdöbbentő helyzetekből egyáltalán nincs hiány, sőt, egy kicsit talán túl sűrű is a történések sorrendje, de azért ilyen pörgős, mert tényleg néhány órája volt a két katonának az üzenet, illetve parancs továbbítására.   

Oscar az operatőri munkáért  

Technikailag, látvány szempontjából nagyon, de nagyon ki van dolgozva a film. Habár szinte végig úgy tűnik, mintha egyetlen vágás sem lenne benne, azért ennek utánanéztünk, nem így van, de valóban minimális, körülbelül húsz vágás lehetett. El lehet képzelni, hogy mekkora teher rakódott a fiatal színészekre és Roger Deakins operatőrre, hogy ezeket e jeleneteket egy lélegzetre, pihenő nélkül kellett felvenniük. Nem tudott nem eszembe jutni a Saul fiának a filmezési technikája, hiszen abban is végig közeli kép volt – itt nem annyira, de mégis olyan közelről látunk mindent, és a háttér, a díszlet olyan aprólékosan ki van dogozva, hogy csak néz az ember.