A megtört „hegedős”: száz éve halt meg Fülöp Áron

Középiskolás korában már írni kezdett, verseket és kisebb prózai műveket egyaránt, s tudjuk azt is, hogy a kollégiumban ugyanabban az évfolyamba járt, mint Benedek Elek. Fülöp Áron 1881-ben érettségizett Udvarhelyen, méghozzá kitűnő eredménnyel. Nagyenyed, illetve az ottani papnevelde és nagynénje lakása lett életének következő állomása. Nem sokáig, mert sokat mulatott barátaival, otthagyta Enyedet, inkább Pestre ment, és az orvosi egyetemre iratkozott be. Azonban ott sem találta a helyét, önéletrajza szerint az első boncoláskor a hullák látványától annyira „megiszonyodott”, hogy otthagyta az orvosit.

Fülöp az irodalom, illetve a tanítás mellett akarta elkötelezni magát, magyar-latin szakra iratkozott be, és többek között Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Szász Károly, Greguss Ágost, Budenz József, Simonyi Zsigmond és Ponori Thewrewk Emil voltak a tanárai. 1885-ben fejezte be az egyetemet, de nem tett diplomavizsgát. Sokat írt ebben az időben is, az Attila fiai című verses nagyeposzát benyújtotta egy pályázatra, de nem ő nyerte a 200 arannyal járó Nádasdy-díjat, hanem csak első dicséretben részesült.

Fülöp Áron hagyatékát, írásait, személyes dokumentumait a székelyudvarhelyi tudományos könyvtár őrzi, illetve kéziratban fennmaradt versei, levelei is ugyanitt, könyv alakú díszdobozokban találhatók. Ezekben van az ún. „katonakönyve” (akkori szóhasználattal végelbocsátó-levele és Népfölkelési igazolványa) is, az iratok szerint  nem vett részt hadicselekményben – akkoriban „boldog békeidők” voltak. A katonaság után, 1884-ben Szatmárnémetiben lett helyettes, majd rendes tanár és könyvtáros. 23 évesen ott ismerte meg későbbi feleségét, a tíz évvel idősebb Sargavy Erzsébet tanítónőt, de a nyolcvanas évek végén jelentek írásai is a helyi lapban, majd 1893-tól egy évig a Szatmári Hírlap szerkesztője lett.

A millennium évében, 1896-ban lett az országgyűlési könyvtár segédkönyvtárosa. Érdekesség, hogy a könyvtár létrehozásának egyik javaslattevője Ugron Gábor udvarhelyszéki képviselő volt. A könyvtárat a törvényhozó munka támogatására még az 1860-as évek végén hozták létre, a könyvek, a költségvetés és személyzet biztosításával 1870-ben kezdte meg a a tényleges működését.

Fülöp 1902-től az országház új épületébe költöztetett könyvtárban dolgozott, jó és rendszeres jövedelme lett, illetve értelmiségi körökben is megfordulhatott. Írta továbbra is a nagy, folytatásos hun hőskölteményét, a Csaba című eposzt 1908-ban, az Attilát pedig 1909-ben jelentette meg, ezeknek azonban mérsékelt lett a sikere. Habár Pesten bizonyos körökben felolvasóesteket tartottak belőlük, Fülöp Áron nem lett nagy, országos hírű és elismert költő.

Kúriát építtetett, de nem sokáig élvezhette

Fülöp Áron testvére, Albert 1905-ben meghalt, gyerekeit örökbe fogadták Áronék, mert nekik nem született utóduk. A tanítónő Annus fiatalon, alig 21 évesen (1909-ben) hunyt el, László pedig besorozása után, 1918-ban, de nem a fronton, hanem a gyulai szanatóriumban. Az ötvenéves Fülöp Áront az országgyűlési könyvtár igazgatójának nevezte ki Justh Gyula házelnök 1911. június 29-én, innen vonult nyugdíjba 1916-ban.

Ekkor már gyakran látogattak haza Boldogfalvára, 1913 óta építtették a ma is álló kúriát, 1917-ben pedig ő is véglegesen hazatelepedett (felesége fogadott fiukkal már 1914 óta ott élt). Az idősödő, ötvenes éveinek végén járó Fülöp Áron azonban nem sokáig élvezhette sokévi munkájának gyümölcsét.