Szerelem és „romantika” a hadifogságban

Cseh légiósok vonata a Transzszibériai vasúton, egy ilyen vagonban dolgozott Ábrahám János suszterként

Fotó: Forrás: Wikipédia

Az első világháború alatt a cári Oroszország fogolytáboraiban 2,1 millió osztrák-magyar katona raboskodott, a becslések szerint közülük több mint ötszázezer magyar volt. A foglyokat többször költöztették egyik táborból a másikba, nagyon sok esetben többszáz kilométert kellett gyalogolniuk, gyenge élelmezéssel. Mégis megtalálták a módját, hogy emberi életet éljenek, amennyire lehet. Erről is olvashatnak az Előretolt Helyőrség márciusi lapszámában.

Liget

2021. március 08., 11:152021. március 08., 11:15

2021. március 08., 19:272021. március 08., 19:27

A kézdivásárhelyi születésű, Kovásznán élő Gazda József író az 1970-es és 1980-as években készített többszáz interjút az első és második világháborúból hazatért egykori katonákkal. A hatalmas anyagból a kézdimárkosfalvi, 1895-ben született Ábrahám János visszaemlékezése azzal tűnik ki, hogy egy „szingli” fiatalember szemszögéből mesél.

„Egy nagy csatában vettem részt. Úgy neveztek egy várost, Szrij, ettől negyven kilométerre vót a front.”

1915. május 26-a és 31-e között zajlott itt csata az osztrák-magyar seregek és az oroszok között. „Elfogtak, Türkesztán nevű városba vittek. Na de ott olyan meleg vót novemberben es, hogy sok ember nem bírta.”

Ábrahám János nem beszél arról, miért csak a foglyok tizede élte túl a türkesztáni fogságot. Ez alighanem összefügg a Közép-Ázsiában még a világháború ideje alatt az orosz gyarmatosítás ellen kitört baszmacsi ’rablók’ lázadással.

„Onnan Jekatyerinburgba vittek (...) Mikor kivittek ott munkára, azt mondták, úgy vagyunk, mintha menekültek vónánk. Mindenki menjen, s keresse meg a kenyerét.” János egy öreg csizmadiánál kezdett dolgozni suszterként.

„Vót neki leánya, s a leányát elszerettem, jegyben vótunk, de nem esküdtünk meg.

Az öregnél hárman vótunk. Én pénzt nem kaptam, met a lánya felvette. Oztán Kátyával mentünk mi színházba, állatkerteket nézegettünk. Hét hónapot vótunk együtt.”

Történetéről bővebben az erdélyi Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális folyóirat márciusi lapszámában olvashatnak.