
Az Udvarhelyi ISK gyerekcsapata az 1975-ben Pitești-en megrendezett Sportiskolák országos döntőjén. Hátsó sor: Nagy Ferenc edző, Adorján István, Béres Imre, Neubauer Zoltán, Nagy Levente, Fülöp László, Török Ernő, Lukáts Ignác segédedző. Első sor: Cseh Lá
Fotó: Nagy Levente archívuma
A székelyudvarhelyi modern asztaliteniszezés előfutárai a generációkat felnevelő Nagy Ferenc első tanítványai voltak: Nagy Levente és Török Ernő több mint ötven éve kezdtek asztaliteniszezni. A sportág helyi történetének megkerülhetetlen alakjai, akikből felnőtt profi sportoló ugyan nem lett, de életüket meghatározta a sportág szeretete. Eredményeik pedig a sportág helyi fejlődését. Róluk olvashatnak a Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványában.
2020. november 17., 11:072020. november 17., 11:07
Az 1960-as években komoly sportági változások álltak be az asztaliteniszben: a sportolók az addigi faütőkről áttértek a modern, szivacs- és gumiborítású ütőkre, megjelentek a modernebb asztalok, és a labda anyaga, súlya is megváltozott.
az ötvenes években dr. Kopenetz Lajos és társai (Benkő Sándor, Bartha János, Balogh Ödön, illetve a fiatalon elhunyt Gyarmathy Károly) rajoni és tartományi bajnokságokat is nyertek.
A zetelaki származású Nagy Ferenc 1960-ban került a gimnáziumba, tizenévesként az Akarat Sportklubnál pingpongozott. Kudzsíron, a technikum elvégzése közben is játszott, és
A hatvanas évek végén a Művelődési Házban volt az Akarat klubterme, egy asztallal. 1968 őszén Nagy Ferenc a terembe járó tíz-tizenegy éves gyerekeket kezdte tanítani Bartha János ajánlására: Nagy Levente, Török Ernő, Lukáts Ignác és Gyarmathy Csaba.
Török Ernő és Nagy Levente 2020-ban, az egykori edzőterem előtt
Fotó: Katona Zoltán
A négy kissrác néhány hónapnyi edzés után 1969 tavaszán részt vett a bákói zónadöntőn, Udvarhely színeiben. A Nagy és Török alkotta csapat toronymagasan első lett, mindenkit 3–0-ra győztek le. Az országos bajnokság bukaresti fináléjába jutottak, ahol végül az ötödik helyet szerezték meg.
Történetükről az Erdélyi Sport november 17-ei lapszámában tudhatnak meg többet.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!