Nem nagy, de nagyon elgondolkodtató kiállítás
Fotó: Katona Zoltán
Megdobbanhat az ember szíve, amikor Damjanich János fekete nyakkendőjét látja maga előtt – ez volt ugyanis a vezérőrnagyon, amikor kivégezték. De nemcsak neki, hanem az aradi tizenháromnak, egyáltalán az 1849-ben elbukott magyar szabadságharcnak és a megtorlásnak állít emléket az a kiállítás, ami a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban állítja el a lélegzetet.
2021. március 30., 18:192021. március 30., 18:19
Március 15-én nyitották meg, de még hetekig látogatható lesz az 1848-49-es ereklyéket bemutató, az Aradi Múzeumból származó kiállítás anyaga a Haáz Rezső Múzeumban – és mivel múlt héten megnyílt meg a Bőségszaru – Az erdélyi nemesség fényűzése című vándorkiállítás is, a forradalom ereklyéi akár a 17–19. századi erdélyi nemesség látványos kincseivel együtt is megtekinthető, sőt.
Mint tudjuk, a magyar szabadságharc a világosi fegyverletétellel zárult, ezt követte a megtorlás, az 1949. október 6-ai kivégzések Aradon. A tizenhárom vértanú néhány tárgyi emléke (ruhadarab, fegyver, személyes tárgyak) azonban a városban maradt, s a kiegyezés után, valamint a rendszer enyhülése folyamán már „hivatalosan” is lehetett emléket állítani mártírjainknak. 1890-ben felépült az aradi emlékmű, az ezt követő években kiállításokon lehetett bemutatni a fennmaradt tárgyakat, dokumentumokat. Azonban a trianoni impériumváltás, majd a második világháború utáni rendszerváltás olyan „tettekkel” áldott meg bennünket, mint a szoborcsoport eltávolítása (1925), illetve az emléktárgyak raktárba való száműzése.
Kard és kereszt
Fotó: Katona Zoltán
Maga a tárlat nem nagy, mindössze másfél terem, de nagyon el lehet benne merülni. Mindjárt, mikor belépünk a nagyobb terembe, a jobboldali egyik tárolóban egy kis, kerek sapka tűnik fel – ezt gróf Batthyány Lajos miniszterelnök viselte kivégzése előtt, mellette különböző dokumentumok és egy puska is látható. A fegyverek amúgy is dominálják a kiállítást, ugyanakkor részletes leírást is olvashatunk arról, hogy milyen lőfegyvereket, illetve a közelharcban használatos vágó- és szúróeszközöket használtak a honvédek a császári és az orosz hadsereg elleni csatákban – több csappantyús puska, karabély, szurony, illetve kard is látható a vitrinekben, de több töltény is van az egyik tárolóban.
Így néztek ki a puskagolyók 1849-ben
Fotó: Katona Zoltán
Ezeknek csupán a nagysága alapján is rájöhetünk, hogy milyen szörnyű és súlyos sérülést tudtak okozni. Vannak kézi lőfegyverek, pisztolyok is, amelyek – akárcsak a vállhoz emelhető, nagyobb erejű puskákhoz hasonlóan – jó állapotban maradtak fenn. A kiállítás része egy szintén jó állapotú huszárnyereg, rajta szarvasdíszítéses csontlemez, illetve egy igen látványos, címeres tarsoly is – ezek mellett több, aprólékosan kimunkált tárgy jelzi, hogy használója egykor milyen nagy gonddal vigyázhatott rá.
Damjanich személyes tárgyai
Fotó: Katona Zoltán
A kiállítás fő elemei a középen elhelyezett személyes tárgyak. A szerb származású Damjanich János csibukja (török pipája), távcsöve, pecsétnyomója, kitüntetése és fekete nyakkendője látható az üveg alatt.
Ebben a vitrinben van Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok szablyája is, egy másikban pedig Kiss Ernő altábornagy pálinkásüvege és poharai, levestálja, illetve más, fennmaradt ereklyék, például olyan apróbb eszközök, mint egy pénztartó.
Egy huszár tarsolya
Fotó: Katona Zoltán
Batthyány sapkája
Fotó: Katona Zoltán
Megrendítő, ugyanakkor a bebörtönzött honvédek által a fogságban készített tárgyak látványa is.
Az elbukott szabadságharc a magyarság egyik legnagyobb tragédiája – ugyanakkor győzelme is, hiszen a magyar társadalom évekkel, évtizedekkel később végül is elérte az 1848-ban kitűzött célokat.
A képen az aradi csata, mellette az ott használt fegyverek
Fotó: Katona Zoltán
Egészben, folyamatában kell látnunk ezeket a dolgokat a múltunkból, politikusaink a múltat néha átalakítani próbáló kísérletei, a hangzatos és agyonismételt beszédek, lózungok helyett talán jobban megértjük azokat az időket, ha kézzelfogható, tárgyi dolgokat szemlélünk.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!