Ereklyék a raktárból. A szabadságharc és a megtorlás tárgyi emlékei

Maga a tárlat nem nagy, mindössze másfél terem, de nagyon el lehet benne merülni. Mindjárt, mikor belépünk a nagyobb terembe, a jobboldali egyik tárolóban egy kis, kerek sapka tűnik fel – ezt gróf Batthyány Lajos miniszterelnök viselte kivégzése előtt, mellette különböző dokumentumok és egy puska is látható. A fegyverek amúgy is dominálják a kiállítást, ugyanakkor részletes leírást is olvashatunk arról, hogy milyen lőfegyvereket, illetve a közelharcban használatos vágó- és szúróeszközöket használtak a honvédek a császári és az orosz hadsereg elleni csatákban – több csappantyús puska, karabély, szurony, illetve kard is látható a vitrinekben, de több töltény is van az egyik tárolóban.

Ezeknek csupán a nagysága alapján is rájöhetünk, hogy milyen szörnyű és súlyos sérülést tudtak okozni. Vannak kézi lőfegyverek, pisztolyok is, amelyek – akárcsak a vállhoz emelhető, nagyobb erejű puskákhoz hasonlóan – jó állapotban maradtak fenn. A kiállítás része egy szintén jó állapotú huszárnyereg, rajta szarvasdíszítéses csontlemez, illetve egy igen látványos, címeres tarsoly is – ezek mellett több, aprólékosan kimunkált tárgy jelzi, hogy használója egykor milyen nagy gonddal vigyázhatott rá.

A kiállítás fő elemei a középen elhelyezett személyes tárgyak. A szerb származású Damjanich János csibukja (török pipája), távcsöve, pecsétnyomója, kitüntetése és fekete nyakkendője látható az üveg alatt.

Megrendítő, ugyanakkor a bebörtönzött honvédek által a fogságban készített tárgyak látványa is.

Az elbukott szabadságharc a magyarság egyik legnagyobb tragédiája – ugyanakkor győzelme is, hiszen a magyar társadalom évekkel, évtizedekkel később végül is elérte az 1848-ban kitűzött célokat.

Egészben, folyamatában kell látnunk ezeket a dolgokat a múltunkból, politikusaink a múltat néha átalakítani próbáló kísérletei, a hangzatos és agyonismételt beszédek, lózungok helyett talán jobban megértjük azokat az időket, ha kézzelfogható, tárgyi dolgokat szemlélünk.