Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:17

Tűz ütött ki egy csíkszeredai fűrészportárolóban hétfőn este

21:14

Gólzáporos győzelmet aratott a Kereszthegy

20:28

Kiszámolták kilenc év drágulását: van ami csaknem háromszor többe kerül

20:07

Többet próbálkozott az Argeș, a CFR vitte el a pontokat

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kiderült, mit állapított meg a rendőrség a csíkverebesi vonatbalesetről

Nem habozott a kézdivásárhelyi diák, amikor jelentős pénzösszeget talált az utcán

Kihallgatta Magyar Pétert a Központi Nyomozó Főügyészség

Jelentősen növelni kell Hargita megyében a szelektíven gyűjtött hulladék arányát

Új határátkelő nyílik Románia és Ukrajna között

Kulcsár-Terza József magyar tolmácsot kér a parlamentben

Két lakóház is lángol Marosvásárhelyen

Ereklyék a raktárból. A szabadságharc és a megtorlás tárgyi emlékei

Nem nagy, de nagyon elgondolkodtató kiállítás

Fotó: Katona Zoltán

Megdobbanhat az ember szíve, amikor Damjanich János fekete nyakkendőjét látja maga előtt – ez volt ugyanis a vezérőrnagyon, amikor kivégezték. De nemcsak neki, hanem az aradi tizenháromnak, egyáltalán az 1849-ben elbukott magyar szabadságharcnak és a megtorlásnak állít emléket az a kiállítás, ami a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban állítja el a lélegzetet.

Katona Zoltán

2021. március 30., 18:192021. március 30., 18:19

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Március 15-én nyitották meg, de még hetekig látogatható lesz az 1848-49-es ereklyéket bemutató, az Aradi Múzeumból származó kiállítás anyaga a Haáz Rezső Múzeumban – és mivel múlt héten megnyílt meg a Bőségszaru – Az erdélyi nemesség fényűzése című vándorkiállítás is, a forradalom ereklyéi akár a 17–19. századi erdélyi nemesség látványos kincseivel együtt is megtekinthető, sőt.

Mint tudjuk, a magyar szabadságharc a világosi fegyverletétellel zárult, ezt követte a megtorlás, az 1949. október 6-ai kivégzések Aradon. A tizenhárom vértanú néhány tárgyi emléke (ruhadarab, fegyver, személyes tárgyak) azonban a városban maradt, s a kiegyezés után, valamint a rendszer enyhülése folyamán már „hivatalosan” is lehetett emléket állítani mártírjainknak. 1890-ben felépült az aradi emlékmű, az ezt követő években kiállításokon lehetett bemutatni a fennmaradt tárgyakat, dokumentumokat. Azonban a trianoni impériumváltás, majd a második világháború utáni rendszerváltás olyan „tettekkel” áldott meg bennünket, mint a szoborcsoport eltávolítása (1925), illetve az emléktárgyak raktárba való száműzése.

Több évtizednek és egy újabb rendszerváltásnak, és még ezután is éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra állhasson a szoborcsoport (2004), és kiállíthatók legyenek az ereklyék – utóbbiak egy része került az udvarhelyi múzeumba, időszakos kiállításra.

Kard és kereszt

Fotó: Katona Zoltán

Maga a tárlat nem nagy, mindössze másfél terem, de nagyon el lehet benne merülni. Mindjárt, mikor belépünk a nagyobb terembe, a jobboldali egyik tárolóban egy kis, kerek sapka tűnik fel – ezt gróf Batthyány Lajos miniszterelnök viselte kivégzése előtt, mellette különböző dokumentumok és egy puska is látható. A fegyverek amúgy is dominálják a kiállítást, ugyanakkor részletes leírást is olvashatunk arról, hogy milyen lőfegyvereket, illetve a közelharcban használatos vágó- és szúróeszközöket használtak a honvédek a császári és az orosz hadsereg elleni csatákban – több csappantyús puska, karabély, szurony, illetve kard is látható a vitrinekben, de több töltény is van az egyik tárolóban.

Így néztek ki a puskagolyók 1849-ben

Fotó: Katona Zoltán

Ezeknek csupán a nagysága alapján is rájöhetünk, hogy milyen szörnyű és súlyos sérülést tudtak okozni. Vannak kézi lőfegyverek, pisztolyok is, amelyek – akárcsak a vállhoz emelhető, nagyobb erejű puskákhoz hasonlóan – jó állapotban maradtak fenn. A kiállítás része egy szintén jó állapotú huszárnyereg, rajta szarvasdíszítéses csontlemez, illetve egy igen látványos, címeres tarsoly is – ezek mellett több, aprólékosan kimunkált tárgy jelzi, hogy használója egykor milyen nagy gonddal vigyázhatott rá.

Damjanich személyes tárgyai

Fotó: Katona Zoltán

A kiállítás fő elemei a középen elhelyezett személyes tárgyak. A szerb származású Damjanich János csibukja (török pipája), távcsöve, pecsétnyomója, kitüntetése és fekete nyakkendője látható az üveg alatt.

Főleg utóbbi üthet nagyon, ha az ember belegondol, hogy ez a kis, fekete vászonszalag egy olyan emberen volt, akit utolsó előttinek akasztottak fel a vesztőhelyen az osztrákok, miután végignézte hét társa kivégzését.

Ebben a vitrinben van Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok szablyája is, egy másikban pedig Kiss Ernő altábornagy pálinkásüvege és poharai, levestálja, illetve más, fennmaradt ereklyék, például olyan apróbb eszközök, mint egy pénztartó.

Egy huszár tarsolya

Fotó: Katona Zoltán

Batthyány sapkája

Fotó: Katona Zoltán

Megrendítő, ugyanakkor a bebörtönzött honvédek által a fogságban készített tárgyak látványa is.

Az elbukott szabadságharc a magyarság egyik legnagyobb tragédiája – ugyanakkor győzelme is, hiszen a magyar társadalom évekkel, évtizedekkel később végül is elérte az 1848-ban kitűzött célokat.

A képen az aradi csata, mellette az ott használt fegyverek

Fotó: Katona Zoltán

Egészben, folyamatában kell látnunk ezeket a dolgokat a múltunkból, politikusaink a múltat néha átalakítani próbáló kísérletei, a hangzatos és agyonismételt beszédek, lózungok helyett talán jobban megértjük azokat az időket, ha kézzelfogható, tárgyi dolgokat szemlélünk.