
Szánkóverseny a Pap-kertben
Fotó: Balázs Ferenc
Szánkó és ródli – ugyanaz a két fogalom, csak utóbbit régebben mondták: lényege, hogy „csúszó alkalmatossággal” egy magasabb domborzati részről lehet leereszkedni. Bár Székelyudvarhely nem igazán a téli sportok „hazája”, azért síugrásban, korcsolyázásban, jégkorongban innen is kerültek ki jó sportolók. Az egész pedig valahol a város környéki dombokon kezdődött – olvashatják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport mellékletében.
2021. március 02., 10:592021. március 02., 10:59
„Nálunk is mindjobban divatossá lesznek a téli sportok különböző nemei” – ezt szinte száz évvel ezelőtt, 1911 decemberében írta az Udvarhelyi Híradó, amely arról tudósít, hogy a már évek óta létező Korcsolya Egylet egy ródlipályát is létesít a városban.
– közölte a lap. De nemcsak a nagyközönség, hanem az asztalosok is örültek a szánkózás elterjedésének, hiszen rendelésre egyre több ródlit, illetve később sílécet kellett készíteniük. A téli sportok sajnos nem voltak veszélytelenek, de a szánkópályán rend és fegyelem uralkodott. Erről árulkodik az a tudósítás is, amely egyebek közt a pálya díjáról is informál.
Szánkózó udvarhelyiek a Budváron 1914. január 16-án
Fotó: Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben
Aztán 1924. január 6-án tragédia történt az udvarhelyi ródlipályán, egy 15 éves inasgyerek lőtt sebek miatt halt meg. Aznap délután a pályára érkezett egy vadászatról ifj . Sándor Dénes udvarhelyi kerekesiparos, aki szánkózni szeretett volna egyet a gyerekek között. Töltött puskáját inasa, Istók Gergely kezébe nyomta, aki üresnek hitte a fegyvert. A kerekes a szánkóval elindult, inasa pedig játékból, viccből („no, Orbán, mindjárt meglőlek”) egy másik inasgyerekre fogta a puskát, és meghúzta a ravaszt. Nem a szánkózás okozta tehát a szörnyű tragédiát, hanem a ródlipályán elkövetett felelőtlenség. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
A magyar konyha egyik erőssége, hogy egyszerű alapanyagokból is képes tartalmas, ünnepi fogásokat varázsolni. A kolbásszal töltött karaj pontosan ilyen.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
szóljon hozzá!