
Házias palermitana, a mennyei
Fotó: Rédai Attila
Talán nem mindenkinek jön be, de a szicíliai gasztronómia mindenképpen egyedi és különleges. Része van belőle az embernek akkor is, ha nem keresi mindenképpen az autentikus helyi konyhát, ha csak a gyorsbüfék kínálatát választja. Palermói ízkörkép a Székelyhon szerdai mellékletében, az Erdélyi Gasztróban.
2020. január 08., 11:582020. január 08., 11:58
2020. január 08., 11:592020. január 08., 11:59
Palermóban nemcsak az épületek különleges eklektikáján hagyott nyomot a történelem, hanem a konyhákban is. Rómaiak, föníciaiak, görögök, normannok és muszlim arabok tették tiszteletüket ezen a tájon az évszázadok folyamán, ettől lett az itteni gasztronómia még olaszországi szinten is igen sajátos és izgalmas.
Tipikus családi kisvendéglő
Fotó: Rédai Attila
Palermóra a családi kisvendéglők a jellemzők, de ezekből aztán legalább van dögivel. Egyik kisvendéglőben például háromtagú dzsesszzenekar szórakoztatja a vendégeket, tagjai családtagok, barátok lehetnek.
Az árakat nem érezhetőek elszálltaknak, a tésztaételek 8–12, a főételek 10–16 euró körüli összegben sorakoznak – itt ez egy korrekt árszintnek számít. A kagylós spagetti nem zsákbamacska, héjastól pakolják a kagylókat a tésztára, de isteni a marhahúsos, sajtfélékkel is töltött gombóc is, amelyet mindig friss zöldségfélékkel együtt tálalnak.

Nem is annyira pénz, inkább megfelelő kedélyállapot kell ahhoz, hogy az ember felkerekedjen az ilyenkor hűvös Erdélyből a napfényes Szicíliába. Az út elé gördített akadályok inkább pszichológiaiak: maffiával, rossz közbiztonsággal, sok szeméttel riogatnak. Ti elindulnátok egy négyévessel Palermóba? Mi megtettük.
Ha kíváncsiak arra, hogy mi is a szardíniával ízesített palermitana titka, olvassák el a Székelyhon hetente megjelenő gasztronómiai kiadványát.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!