Sokak által megtalált „elveszett világ”: a Vargyas-patak mészkőszurdoka

Egy adott pillanatban – nem túlzok – tömegiszonya is lehet az embernek, ha felkeresi a Vargyas-szorost, emberi áradat tömi ki néha a szűk túraösvényt. Főleg hétvégén, amikor mi is felkerestük ezt a csodálatos természeti képződményt, a magas mészkősziklák közé vájt szurdokot, ahol az Orbán Balázs barlang is található. Meg persze az is előfordulhat, hogy a világjárvány közepette lezárt vagy akadályoztatott országhatárok felértékelik a belföldi utazási célpontokat. De ahogy egymást kerülgetik az emberek az egyszemélyes szélességű csapásokon, néha percekig állva sorba, hogy egy-egy küzdelmesebb szakaszra betehessék a lábukat, sokszor előfordul, hogy még a településekre ajánlott két méter távolságot sem lehet betartani, így igencsak felmerül a kérdés, hogy járványügyi szempontból egyáltalán mennyire biztonságos ez a levegőzés. 

Továbbá legyen nála valamennyi pénz, hogy ne járjon úgy, mint mi: ezúton is köszönjük a dzsip motorháztetején nyugtákat írogató parkőr szívességét, aki, amikor meghallotta, hogy eléggé elítélhető módon teljesen készpénz nélkül érkeztünk a szurdok szájához, gondolkodás nélkül betessékelt: tessék csak jönni, érezzék jól magukat. És ehhez még a sajtóigazolvány elővételére sem volt szükség.

Pedig a belépésért nem is kell olyan sokat fizetni: személyenként és naponta 5 lejjel járulunk hozzá a baróti Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista- és Barlangász Egyesület költségvetéséhez (gyerekeknek 3 lejt kell lepengetni), továbbá az autónk parkolása is 5 lejbe kerül, amennyiben a látogatói központnál vagy azon belül állunk meg vele. Gépjárművel viszont csak délről, Vargyas felől érdemes megközelíteni a szurdokot, ebben az esetben közel 11 kilométeren keresztül keskeny, de aszfaltozott erdei úton haladhatunk, s csak a legutolsó mintegy ezer méter rossz és hepehupás. Ennek ellenére száguldozni nem ajánlatos, mert csak egyetlen jármű fér el az aszfaltcsíkon, s mintegy 300 méterenként van építve kitérő, így sokszor van tolatás, helyezkedés, s persze 30-40-es tempónál gyorsabban azt kockáztatjuk, hogy nem tudunk megállni, ha szembemegyünk egy kanyarban valakivel.

Ilyen körülmények között fél óra is eltelhet, amíg Vargyasról beérünk a szurdokhoz, oda-vissza egy óra veszteséggel számolhattunk volna, ha vissza kellett volna menjünk a faluba egy pénzautomatáig.

További jótanács lehet, hogy még a megérkezés előtt keressünk fel egy vécét, ha nem a természet lágy ölében akarjuk a kisdolgunkat elvégezni, mert nagydologról igazából szó sem lehet – illemhelyet nem találni, s a nemrég átadott látogatói központ is zárva van. Nem hogy zárva, még villanypásztorral körbe is kerítve. S ha bent a szorosban kap el a szükség, akkor bizony szinte hegymászónak kell lenni az emberfiának ahhoz, hogy valamennyire félre tudjon vonulni a turistahad elől.

Nem árt ugyanakkor, ha indulás előtt követjük az időjárási előrejelzéseket, hisz nem szeretnénk, ha egy nyári vihar éppen itt kapna el, ahol nem fogunk találni megfelelő menedéket. A megfelelő túracipő is elengedhetetlen: néha sziklákon kell mászni, köveken egyensúlyozni, a papucs felejtős.

Na de tanácsokból talán elég is ennyi, mert amúgy a látvány és az élmény mindent felülír. És erről már inkább beszéljenek a képek: