Aki ebben a nyálas-ködös, néhol havas és szomorú időben egy kis feltöltődésre illetve napfényre vágyik, annak kimondottan ajánlott lehet egy mediterrán utazási célpont felkeresése. Katalónia pedig éppen nem forrong – képletesen sem –, így úgy döntöttünk: repülőre fel!
2020. február 10., 17:102020. február 10., 17:10
Napfény, pálmafák, Barcelona – februárra jó kombináció
Fotó: Szatmári Bence
Aki ebben a nyálas-ködös, néhol havas és szomorú időben egy kis feltöltődésre illetve napfényre vágyik, annak kimondottan ajánlott lehet egy mediterrán utazási célpont felkeresése. Katalónia pedig éppen nem forrong – képletesen sem –, így úgy döntöttünk: repülőre fel!
2020. február 10., 17:102020. február 10., 17:10
Barcelona városában most felfedeztem azt a helyet, ahol télen is ötvöződik minden, amely feledteti a hazai komor időjárási viszonyokat: merthát ugye mégiscsak sokkal élvezetesebb 20 fokban és tiszta időben élvezni az épített örökségek sokszínűségét, a csodás művészi alkotásokat, a tenger hullámait és a tradicionális ízeket, mintsem dideregve, télikabátban és vastag ruhában. Sőt, aki nem szereti a tömeget, és a forró strandidőért sem rajong, annak kimondottan ilyenkor érdemes felkeresni a katalán fővárost. Rövid beszámoló következik ötnapos kiruccanásomról.
Annak ellenére, hogy a várost közel kétmillióan lakják, a közlekedés nagyon jól megszervezett, forgalmi dugókat alig-alig látni, a tömegközlekedés pedig összeköti egymással a különböző városrészeket – igaz, sok esetben csak több átszállással lehet eljutni A-ból B-be, és minden váltásnál új jegyet kell felhasználni. A tömegközlekedés nem olcsó, hiszen egyetlen utazás több mint két eurót kóstál. Van viszont a turisták számára kedvező alternatíva is, a T-casual nevű gyűjtőjegyet ugyanis már 11,35 euróért meg lehet vásárolni, amely tíz utazásra jogosítja fel az utazókat, és átruházható.
Gyümölcsök a La Boqueria piacon
Fotó: Szatmári Bence
A kiruccanás előtt egyértelmű cél volt a leghíresebb épített örökségek meglátogatása (mint a Sagrada Família, a Güell-park, a Casa Batlló, a barcelonai székesegyház vagy a La Rambla sugárút), amely jószerint össze is jött, azonban számomra egy pici csalódást okoztak: elég nagy lehúzásnak éreztem ugyanis azt, hogy 15-20 eurós belépőket kérnek el egy templom vagy belvárosi lakás meglátogatásáért, amelyek bár tényleg szépek, de semmilyen más szolgáltatást nem foglaltak magukba ezért a pénzért. Óriási plusz pont jár viszont a város gótikus negyedének, amely igazi tengerparti hangulatot hordozott magával szűk utcácskáival és boltjaival, ahol ki-ki saját vérmérsékletének megfelelően alkudozhatott is az áruba bocsátott portékák vételi összegén. És ha már az áraknál járunk, lássuk mi mennyibe kerül a katalán nagyvárosban.
Az előbb már említett belépőjegyek árai mellett a helyi étel- és italspecialitások kipróbálása erdélyi zsebeknek szintén meredekek lehetnek: egy egyszerű tapas (amelyet leginkább falatkának lehetne lefordítani, és gyakorlatilag bármi lehet, amit kicsi adagokra fel lehet osztani) egy középkategóriás helyen öt eurótól kezdődik, a paella (amely egy sáfrányos rizs alapon készült egytálétel főként húsokkal vagy tenger gyümölcseivel tálalva) ára 15 euró körül mozog, míg egy kancsó sangríát (bor alapú, gyümölcsökkel ízesített üdítőfajta) négy fő számára szintén 15 euróért szervíroznak. Nemzetközi gyorsbüfék és beülők minden sarkon találhatóak, egy finom spagettit tíz euró körüli összegért adnak, míg három nagy szelet pizzát akár már öt euróért is meg lehet vásárolni. Természetesen azok sem halnak éhen, akik nem járnak étterembe, sőt, a szupermarketek árai alig haladják meg az itthoniakat, a kínálat pedig messze bővebb az itthoninál. Ottlétem során egy negyed kilós nagyon finom chorizo kolbászt négy euróért, tíz szelet füstölt sonkát három euróért vásároltam, de a sajtkülönlegességek, a helyi sörök és borok is megfizethető áron kaphatók.
A kikötő sajátos hangulatával
Fotó: Szatmári Bence
A katalán főváros a multikulturalizmus példaképe, hiszen itt békességben megférnek egymás mellett a különböző nációk: az arab kebabos például nagyon jó viszonyt ápol az ázsiai ajándékboltossal, akik közös udvarban laknak a katalán nagycsaládosokkal. Utazásom előtt ugyanakkor számoltam az oly híres sziesztaidővel, amelynek viszont híre-hamva sem volt – bár az is elképzelhető, hogy a turisták által látogatott helyek nem zárnak be, hiszen nagy bevételi kiesést jelentene számukra. A mediterrán lazaság viszont tényleg nem csak mese, kelet-európaiként például nagyon meglepő (és egyben dühítő) volt az, ahogyan a kígyózó kasszáknál az elárusító percekig trécsel a vásárlóval, fittyet hányva a többi várakozóra. Bár lehet, hogyha ebbe születtem volna bele, akkor fel sem tűnne. A spanyolok – tisztelet a kivételnek – anyanyelvükön kívül nem igazán ismernek egyéb nyelveket, bár a kézzel-lábbal történő mutogatásban és a fülig érő mosolyban világbajnokok, így minden egyes alkalommal sikerült megszerezni a szükséges információkat.
Most is nyújtja az élményt a homokos tengerpart, de tömeg nélkül
Fotó: Szatmári Bence
Az utazás végeztével egy csepp hiányérzetem ugyanakkor maradt, de ez is csak a város által nyújtott sokrétű kikapcsolódási lehetőségeket és feltárásra váró helyszíneket dicséri. Nagy sportkedvelő létemre ugyanis sem az 1992-es olimpiai helyszíneket, sem pedig Európa legnagyobb futballarénáját, a Camp Nou-t nem volt alkalmam meglátogatni. Maradt tehát bőven okom arra, hogy a jövőben is visszatérjek ebbe a városba.
Mindent egybevetve remek kis hosszúhétvégét sikerült eltölteni Barcelonában, ahol egy pillanatig sem unatkoztam. Az egyedi épített örökségek és a csodaszép természeti kincsek mellett a helyiek életfelfogása is mély nyomot hagyott bennem, amely bár számomra egy kicsit közegidegen, de jól láthatóan működik.
Gyümölcsök a La Boqueria piacon
Fotó: Szatmári Bence
Utcarészlet
Fotó: Szatmári Bence
Utcarészlet
Fotó: Szatmári Bence
Barcelonai látkép
Fotó: Deák Szidónia
A Casa Batlló, Gaudi egyik híres alkotása
Fotó: Deák Szidónia
Casa Mila
Fotó: Deák Szidónia
Gótikus templom
Fotó: Deák Szidónia
A Güell park – Gaudi másik híres produktuma
Fotó: Deák Szidónia
A Güell park – Gaudi másik híres produktuma
Fotó: Deák Szidónia
La monumental – bikaviadalok helyszíne (volt)
Fotó: Deák Szidónia
Ilyen házak vannak a La Ramblán
Fotó: Deák Szidónia
És persze a kötelező muszáj (szintén Gaudi), még egy ideig befejezetlen remekmű: a Sagrada Família
Fotó: Deák Szidónia
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!