
András Vargas gitárművészt fi atal korában varázsolta el a fl amenco zene
Fotó: Sipos István
Gitár és ecset, e kettő kell nekem – mondhatná nagy költőnket parafrazálva Varga András zenész és festőművész. Fiatal korában elvarázsolták az andalúz dallamok, azóta a flamenco egyik legkiválóbb művelőjévé vált. Őt ismerhetik meg az Erdélyi Napló legfrissebb számának olvasói.
2020. december 10., 11:462020. december 10., 11:46
Művésznevein Homonnai Varga András, András Vargas Nagybányán született 1969. május 12-én. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémia Művészetpedagógia Szakán végezte 1990–1995 között.
1994-ben spanyolországi tanulmánykörutat tett Barcelonától Cádizig. 1990-től gitározik. A 90-es évek közepén Székelyudvarhelyen megalapította a Guadalquivir nevű gitártriót, amellyel számos fellépése volt Romániában és Magyarországon. 2004-ben alapította a Verde del Mar együttest.
A vele készült interjúban többek között elmondja, első felvételije a képzőművészeti egyetemre 1987-ben nem sikerült, akkoriban egy-két hely volt csupán. Aztán katonaság előtt hozzájutott egy kazettához, amelyen Paco de Lucía Almoraima című albuma volt hallható.
Rájöttem, ez épp az, amivel szeretnék foglalkozni. A katonaságban tanultam meg az első három akkordot, gyakorlatilag gitár nélkül” – meséli. A teljes interjút az Erdélyi Napló legfrissebb számában találják meg.
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
szóljon hozzá!