
Magyaros pörkölt egy kisvendéglőben
Fotó: Makkay József
Ismerős és ízletes konyhája, gyönyörű természeti adottságai és vendégmarasztaló történelmi városai mellett magyar turistaként azért is érdemes ellátogatni Lengyelországba, mert lépten-nyomon megtapasztalhatjuk: a lengyelek szeretnek bennünket! Az Erdélyi Gasztróban egy kis kedvcsinálót találnak.
2019. december 18., 12:252019. december 18., 12:25
2019. december 18., 12:272019. december 18., 12:27
Aligha van még olyan ország Európában, ahol olyan empátiával fogadják a magyarokat, mint Lengyelországban. Ennek nyilván történelmi gyökerei vannak, hiszen a magyarság a honfoglalás korától folyamatos politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat tartott fenn a lengyelekkel.
A sok tekintetben közös történelmi múlt és az egymás irányába tett szolidaritási gesztusok – legutóbb a második világháború idején fogadott be Magyarország sok lengyel menekültet – meghatározó a két nép egymás iránti megítélésében. A lengyel történelemoktatásban kiemelt szerepe van a magyarság megjelenítésének, így nem véletlen, hogy a fiatal nemzedékek is ismernek bennünket.
Krakkó egyik modern római katolikus temploma
Fotó: Makkay József
A magyar konyhához szokott turista nem fog csalódni a lengyel konyhában. Csak egyetlen példa: kiváló krumplipüréjük vetekszik a miénkkel. Mindenesetre annyiféle krumpliételt, mint Lengyelországban, sehol máshol nem találni. Az alapvetően szláv hagyományokban gyökerező étkekben az európai népek konyháját ismerők számára könnyűszerrel felfedezhető az orosz, német, osztrák, magyar, olasz, zsidó, francia és török hatás. Kedvelik a lengyelek a káposztás, húsos ételeket is. Aki szereti a kolozsvári rakott káposztát vagy a székely káposztát, próbálja ki a bigost!
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!