
A lovak felnyergelését a túrák részvevői is megtanulják
Fotó: Makkay József
Virágkorát éli a lovaglás iránti igény, a nagyvárosok környékén egyre több a lovarda, de azok száma is nő, akik lovat vásárolnak. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró mellékletébe az Erdélyi-szigethegység lábánál fekvő nagykalotai lovasfarmról készült riport.
2020. február 12., 11:482020. február 12., 11:48
Kalotaszeg határán, Nagykalotán családi vállalkozásban tart fenn lovasfarmot Bethlendi István és neje, Szabó Bea. A farm elsősorban turistáknak kínál szolgáltatásokat, az otthoni telephelyen az általuk gondozott 56 lóból néhány állandó készenlétben áll.
„Ló és lovas között mindig jó együttműködés kell legyen. A ló kell érezze, hogy lovasa mit akar, mit szeretne. Jó, ha tisztában van azzal, hogy nem ő dönti el ösztönei szerint az út kimenetelét, hanem a gazda, így nincs baj” – magyarázza Bethlendi István.
A téli táj a ló nyergéből
Fotó: Makkay József
Vállalkozásuk lovak bértartásával, illetve egy- vagy többnapos lovas túrák szervezésével foglalkozik, a négytagú család ebből él meg. Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtek vállalkozásszerűen lótartással foglalkozni, csak az optimizmusuk volt meg, hiszen nem tudták, anyagilag hogyan fognak boldogulni.
Mindig egy természetközeli foglalatosságba akart fogni, így amikor 2007-ben megismerkedett Szabó Beával, a közös állatszeretet egyértelművé tette: hosszabb távon mással kell foglalkozniuk.
Történetükről bővebben az Erdélyi Gasztró február 12-i számában olvashatnak.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!