
Denis Walgraffe több mint tíz évvel ezelőtt érkezett Székelyföldre
Fotó: Veres Nándor
Liège-ben látta meg a napvilágot, annak külvárosában nőtt fel, majd ott dolgozott régészként. Aztán elindult világot látni, és az útnak Székelyföld lett a végállomása. Denis Walgraffe a Székelyhon Liget mellékletének mesél arról, hogyan érzi magát egy belga a székelyeknél.
2020. január 10., 15:192020. január 10., 15:19
2020. január 10., 19:432020. január 10., 19:43
Denis egy barátja révén jutott el Székelyföldre: barátja majdnem fél évet tartózkodott Csíkszeredában a kilencvenes évek végén, Denis és csíkszeredai felesége, Angéla általa ismerkedtek meg. A fiatalember közben utazgatott, járta a nagyvilágot, Angéla is meg-megfordult Belgiumban, végül közös életük végállomása Csíkszereda lett. Több mint tíz évvel ezelőtt a házaspár a várostól mintegy tíz kilométerre fekvő Borzsovába költözött, ahol – mint Denis megjegyzi – nemcsak egy házat sikerült vásárolniuk, hanem kaptak a ház mellé egy olyan szomszédságot, ami aranyat ér.
Nevetve jegyzi meg, hogy amikor Borzsovába költöztek, az első két szó, amit itt megtanult, a flexlap és a kupás cserép volt – mindez azért, mert Denis mindenkinek mindenben szívesen segített. Elfogadta, hogy ő itt régészként nem fog tudni dolgozni, félretette a karriert, és igyekezett úgy megtalálni a helyét, hogy jól érezze magát. Ha meg néha hiányzik a szakmája, akkor egy-egy projekt erejéig együtt dolgozik két csíkszeredai régésszel, Tóth Boglárkával és Botár Istvánnal.
A D. Balázs Ildikó által jegyzett teljes cikket a Székelyhon e heti Liget mellékletében találhatják meg, amelyben Denis családjáról is olvashatnak.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!