
Denis Walgraffe több mint tíz évvel ezelőtt érkezett Székelyföldre
Fotó: Veres Nándor
Liège-ben látta meg a napvilágot, annak külvárosában nőtt fel, majd ott dolgozott régészként. Aztán elindult világot látni, és az útnak Székelyföld lett a végállomása. Denis Walgraffe a Székelyhon Liget mellékletének mesél arról, hogyan érzi magát egy belga a székelyeknél.
2020. január 10., 15:192020. január 10., 15:19
2020. január 10., 19:432020. január 10., 19:43
Denis egy barátja révén jutott el Székelyföldre: barátja majdnem fél évet tartózkodott Csíkszeredában a kilencvenes évek végén, Denis és csíkszeredai felesége, Angéla általa ismerkedtek meg. A fiatalember közben utazgatott, járta a nagyvilágot, Angéla is meg-megfordult Belgiumban, végül közös életük végállomása Csíkszereda lett. Több mint tíz évvel ezelőtt a házaspár a várostól mintegy tíz kilométerre fekvő Borzsovába költözött, ahol – mint Denis megjegyzi – nemcsak egy házat sikerült vásárolniuk, hanem kaptak a ház mellé egy olyan szomszédságot, ami aranyat ér.
Nevetve jegyzi meg, hogy amikor Borzsovába költöztek, az első két szó, amit itt megtanult, a flexlap és a kupás cserép volt – mindez azért, mert Denis mindenkinek mindenben szívesen segített. Elfogadta, hogy ő itt régészként nem fog tudni dolgozni, félretette a karriert, és igyekezett úgy megtalálni a helyét, hogy jól érezze magát. Ha meg néha hiányzik a szakmája, akkor egy-egy projekt erejéig együtt dolgozik két csíkszeredai régésszel, Tóth Boglárkával és Botár Istvánnal.
A D. Balázs Ildikó által jegyzett teljes cikket a Székelyhon e heti Liget mellékletében találhatják meg, amelyben Denis családjáról is olvashatnak.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!