
A jégkorongedző számára nagy kalandot jelentett Székelyföldre költözni Kanadából
Fotó: Gábos Albin
Miért költözött Kanadából Erdélybe, hogyan vélekedik a jenőfalvi szomszédjairól és milyen célok vezérlik a munkájában? A Székelyföldi Jégkorong Akadémia technikai igazgatója, Del Pedrick osztotta meg gondolatait a Székelyhon napilap pénteki Ligeti mellékletében.
2019. december 27., 14:102019. december 27., 14:10
2019. december 27., 17:292019. december 27., 17:29
A kanadai Del Pedrick három és fél éve költözött Székelyföldre, pontosabban Csíkkarcfalva községbe, Jenőfalvára. Egy idő után felesége, Carolynn is követte őt.
„Amikor az itteni projekt, az akadémia elindult, kikérték a véleményemet és kértek, nézzek szét, gondoljam át, s talán nekem és a feleségemnek egy nagy kaland lesz idejönni. Nagyon érdekes projektnek tűnt, és számunkra mindenképp egy nagy kaland. Átgondoltam, hogy én mivel tudnám segíteni a projektet, és azt, hogy a változások mit hozhatnak az életben, nemcsak az enyémben, hanem a körülettem levő emberekében is. És ez egy olyan egyedi lehetőségnek tűnt, hogy segítsem a fiatal játékosokat, hogy részese lehessek egy kibontakozó folyamatnak, hogy rábólintottam.” Mint mondta, három és fél év után bizonyosan be tudja határolni, hogy melyek azok a kihívások, amelyekkel az itteni embereknek meg kell küzdeniük, szembesülniük kell. Jenőfalvi szomszédjairól, a falubeliekről lelkesen mesélt.
Hozzáteszi, Székelyföld nagyon szép, gyakran járnak a feleségével kirándulni. „Nagyon szeretjük itt. I am a Jenőfalvian” – jegyzi meg nevetve. Szó esik a helyi gasztronómiáról is, valamint arról is, hogy mi hiányzik számára leginkább Kanadából.
Minderről bővebben a december 27-i Liget kiadványban olvashatnak.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!