
A jégkorongedző számára nagy kalandot jelentett Székelyföldre költözni Kanadából
Fotó: Gábos Albin
Miért költözött Kanadából Erdélybe, hogyan vélekedik a jenőfalvi szomszédjairól és milyen célok vezérlik a munkájában? A Székelyföldi Jégkorong Akadémia technikai igazgatója, Del Pedrick osztotta meg gondolatait a Székelyhon napilap pénteki Ligeti mellékletében.
2019. december 27., 14:102019. december 27., 14:10
2019. december 27., 17:292019. december 27., 17:29
A kanadai Del Pedrick három és fél éve költözött Székelyföldre, pontosabban Csíkkarcfalva községbe, Jenőfalvára. Egy idő után felesége, Carolynn is követte őt.
„Amikor az itteni projekt, az akadémia elindult, kikérték a véleményemet és kértek, nézzek szét, gondoljam át, s talán nekem és a feleségemnek egy nagy kaland lesz idejönni. Nagyon érdekes projektnek tűnt, és számunkra mindenképp egy nagy kaland. Átgondoltam, hogy én mivel tudnám segíteni a projektet, és azt, hogy a változások mit hozhatnak az életben, nemcsak az enyémben, hanem a körülettem levő emberekében is. És ez egy olyan egyedi lehetőségnek tűnt, hogy segítsem a fiatal játékosokat, hogy részese lehessek egy kibontakozó folyamatnak, hogy rábólintottam.” Mint mondta, három és fél év után bizonyosan be tudja határolni, hogy melyek azok a kihívások, amelyekkel az itteni embereknek meg kell küzdeniük, szembesülniük kell. Jenőfalvi szomszédjairól, a falubeliekről lelkesen mesélt.
Hozzáteszi, Székelyföld nagyon szép, gyakran járnak a feleségével kirándulni. „Nagyon szeretjük itt. I am a Jenőfalvian” – jegyzi meg nevetve. Szó esik a helyi gasztronómiáról is, valamint arról is, hogy mi hiányzik számára leginkább Kanadából.
Minderről bővebben a december 27-i Liget kiadványban olvashatnak.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!