
A jégkorongedző számára nagy kalandot jelentett Székelyföldre költözni Kanadából
Fotó: Gábos Albin
Miért költözött Kanadából Erdélybe, hogyan vélekedik a jenőfalvi szomszédjairól és milyen célok vezérlik a munkájában? A Székelyföldi Jégkorong Akadémia technikai igazgatója, Del Pedrick osztotta meg gondolatait a Székelyhon napilap pénteki Ligeti mellékletében.
2019. december 27., 14:102019. december 27., 14:10
2019. december 27., 17:292019. december 27., 17:29
A kanadai Del Pedrick három és fél éve költözött Székelyföldre, pontosabban Csíkkarcfalva községbe, Jenőfalvára. Egy idő után felesége, Carolynn is követte őt.
„Amikor az itteni projekt, az akadémia elindult, kikérték a véleményemet és kértek, nézzek szét, gondoljam át, s talán nekem és a feleségemnek egy nagy kaland lesz idejönni. Nagyon érdekes projektnek tűnt, és számunkra mindenképp egy nagy kaland. Átgondoltam, hogy én mivel tudnám segíteni a projektet, és azt, hogy a változások mit hozhatnak az életben, nemcsak az enyémben, hanem a körülettem levő emberekében is. És ez egy olyan egyedi lehetőségnek tűnt, hogy segítsem a fiatal játékosokat, hogy részese lehessek egy kibontakozó folyamatnak, hogy rábólintottam.” Mint mondta, három és fél év után bizonyosan be tudja határolni, hogy melyek azok a kihívások, amelyekkel az itteni embereknek meg kell küzdeniük, szembesülniük kell. Jenőfalvi szomszédjairól, a falubeliekről lelkesen mesélt.
Hozzáteszi, Székelyföld nagyon szép, gyakran járnak a feleségével kirándulni. „Nagyon szeretjük itt. I am a Jenőfalvian” – jegyzi meg nevetve. Szó esik a helyi gasztronómiáról is, valamint arról is, hogy mi hiányzik számára leginkább Kanadából.
Minderről bővebben a december 27-i Liget kiadványban olvashatnak.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!