
A jégkorongedző számára nagy kalandot jelentett Székelyföldre költözni Kanadából
Fotó: Gábos Albin
Miért költözött Kanadából Erdélybe, hogyan vélekedik a jenőfalvi szomszédjairól és milyen célok vezérlik a munkájában? A Székelyföldi Jégkorong Akadémia technikai igazgatója, Del Pedrick osztotta meg gondolatait a Székelyhon napilap pénteki Ligeti mellékletében.
2019. december 27., 14:102019. december 27., 14:10
2019. december 27., 17:292019. december 27., 17:29
A kanadai Del Pedrick három és fél éve költözött Székelyföldre, pontosabban Csíkkarcfalva községbe, Jenőfalvára. Egy idő után felesége, Carolynn is követte őt.
„Amikor az itteni projekt, az akadémia elindult, kikérték a véleményemet és kértek, nézzek szét, gondoljam át, s talán nekem és a feleségemnek egy nagy kaland lesz idejönni. Nagyon érdekes projektnek tűnt, és számunkra mindenképp egy nagy kaland. Átgondoltam, hogy én mivel tudnám segíteni a projektet, és azt, hogy a változások mit hozhatnak az életben, nemcsak az enyémben, hanem a körülettem levő emberekében is. És ez egy olyan egyedi lehetőségnek tűnt, hogy segítsem a fiatal játékosokat, hogy részese lehessek egy kibontakozó folyamatnak, hogy rábólintottam.” Mint mondta, három és fél év után bizonyosan be tudja határolni, hogy melyek azok a kihívások, amelyekkel az itteni embereknek meg kell küzdeniük, szembesülniük kell. Jenőfalvi szomszédjairól, a falubeliekről lelkesen mesélt.
Hozzáteszi, Székelyföld nagyon szép, gyakran járnak a feleségével kirándulni. „Nagyon szeretjük itt. I am a Jenőfalvian” – jegyzi meg nevetve. Szó esik a helyi gasztronómiáról is, valamint arról is, hogy mi hiányzik számára leginkább Kanadából.
Minderről bővebben a december 27-i Liget kiadványban olvashatnak.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!