
Az FA Kupa-győztes Suter (Kevin Guthrie) a filmbeli döntőben kétszer is betalált
Fotó: Forrás: Netflix
Szerethető, de a tényeket szépen összekeverő film lett a Netflix médiaszolgáltató hatrészes minisorozata, amely az angol labdarúgás őskorába vezet vissza. A foci mindenkié (The English Game) című sorozatról közölnek kritikát a Székelyhon napilap Erdélyi Sport keddi kiadványában.
2020. május 26., 16:552020. május 26., 16:55
Jó színészekkel, szép és korhű ruhákkal, de kevés focijelenettel vonul be a televíziózás történetébe a 19. századi történet, illetve azzal, hogy végre valaki megpróbált nagyon mélyre ásni, és dokumentumfilmes elemek helyett szerelmi szálat, osztályharcot és romantikát vitt a történetbe – olvasható a cikkben.
Az 1880-as években zajló történet idején már évek óta létezett szervezett futball Angliában, a viktoriánus kor viszonylagos békessége és biztonsága ugyanis megengedte a szigetország egy részének, hogy szabadidejében labdát rúgjon – és szaladjon utána.
A ködös Albionban akkoriban már arról folyt a vita, hogy szabad-e pénzt fizetni egyeseknek a futballért – ez a téma az egyik központi eleme A foci mindenkié (angolul The English Game) című sorozatnak. A sztori onnan indul, hogy két skót fiatalember, Fergus Suter és Jimmy Love takácsnak szegődnek el a Manchester közelében fekvő angol kisvárosba, Darwenbe, és a város futballcsapatában is játszanak. Játékukért titokban pénzt is kapnak, amit a csapat többi tagja eléggé zokon vesz, ám az kétségtelen, hogy a kis munkáscsapat nagyot lép előre a két skót sráccal.
Kinnaird és Suter (Edward Holcroft és Kevin Guthrie – háttal) a Darwen–Old Etonians meccsen
Fotó: Forrás: Netflix
A minisorozat története valós eseményeken alapszik, ám ha kicsit utánaolvasunk, megtudhatjuk, hogy nem minden pontosan úgy történt, ahogy a sorozatban szerepel.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!