
Szilágyperecsen főutcája. A falubeliek a porták előtt kínálják saját termékeiket
Fotó: Makkay József
Pár évtizeddel ezelőtt, amikor a városi piacokat még tömegek látogatták, a szilágyperecseni hagymának nagy hírneve volt. Nem csak a Szilágyság jelentősebb piacaira jutott el, hanem keresték Nagyváradon, Margittán, Élesden, Szatmárnémetiben és Nagybányán is. A hagyományos perecseni hagymának utánozhatatlan az íze: mind vörös, mind lila változatban kedvelik a gasztronómia megszállottjai. A Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró melléklete a Szilágyságba invitálja olvasóit.
2019. november 27., 14:302019. november 27., 14:30
Világrekordot döntő hosszúságú hagymakoszorúval próbálták öregbíteni 2007-ben a szilágyperecseni hagyma hírnevét. Az ország uniós csatlakozása azonban nem tett jót a vidék híres zöldségtermesztésének, amely évről évre zsugorodik. A gazdálkodásból és piacolásból élő szilágyperecseni Darabont családnál jártunk. Darabont Attila, a 2800 főt számláló, kétharmad részt magyarok által lakott szilágysági falu legnagyobb agrárvállalkozója arra is emlékezik, hogy a kilencvenes években maga is fuvarozta utánfutós ARO terepjárójával a helyi termelőket közelebbi és távolabbi piacokra. „A csúcs a nagybányai piac volt, ahol egy hétköznap 23 utánfutós szilágysági gépkocsit számoltam össze Perecsenből, Varsolcról és Krasznáról. Estére mindenki eladta az áruját, és elégedetten indulhattunk haza” – meséli a bő két évtizede történteket, miközben legyint, amikor a mai piacolásról kérdezem.
Vendéglátóm, Darabont Attila maga is zöldségtermesztőként kezdte a kilencvenes évek elején. Igazából persze nem akkor, hanem jóval korábban, még gyerekfejjel, hiszen szülei mellett szokta meg a mezei munkát. Érettségi után a zilahi csőgyárba került, ahonnan 1993-ban számolt el, és végleg hazatért. Évről évre bővítették gazdaságukat, mígnem mára mintegy ötven hektáron gazdálkodnak, és 5 John Deer traktor sorakozik a portán és a mezei telephelyen. Ahol már van gabonatároló és kisebb állatfarm is. Darabont szerint a több lábon állás elkerülhetetlen, mert a kilencvenes években nagy reménnyel indított zöldségtermesztés évről évre zsugorodik, azaz nagyobb mennyiségű hagymára és gyökérzöldségre egyre nehezebb piacot találni. Mára 2,5 hektárra csökkent a zöldséggel bevetett terület, de ezt is nehéz fenntartani. Egyrészt a betakarítás időszakára nem találni kézi munkaerőt – a többi agrotechnikai műveletet már gépesítették –, másrészt
Darabont Attila
Fotó: Makkay József
A Zilah városát Szilágysomlyóval összekötő főút mentén, a falu főutcáján sokan kínálnak felfont hagymakoszorúkat és egyéb zöldségeket. Időnként megállnak az erre járó autósok, a termények többsége mégis jóval olcsóbban viszonteladókhoz kerül. Ami vendéglátóm szerint nem éri meg, mert a teherkocsikkal érkező kereskedők rendszerint nagyon alacsony árat kínálnak. Igazából csak az tud megélni zöldségtermesztésből, aki rendszeresen eljár valamelyik közeli piacra, vagy ha több áruja van, akkor beszállítja a nagyváradi nagybani piacra. De még így is kérdéses a megélhetése, mert a piacokon már csak töredékét lehet eladni annak a zöldségmennyiségnek, ami húsz évvel ezelőtt vevőre talált. A teljes cikket a szerdai Székelyhon napilapban olvashatják el.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!