A gímszarvasok násza egyben gyásza is?

Akinek ilyen élményben már volt része, teljes mértékben átérzi a fenti sorokat, és ezek tükrében nem csoda, hogy többünk számára minden év legfontosabb ünnepe a szarvasnász. Az „évszázados bőgőhelyek” a vadászemberek számára ismertek, és a gímszarvas bőgési időszakban történő vadászata is évszázados tevékenység. Persze ilyenkor sokakban felmerülnek elvi vagy szakmai köntösbe bújtatott aggályok a vadászat vadállományra kifejtett hatásával kapcsolatosan. Az elvi aggályok az ölés tényével függnek össze, és ezt megmagyarázni olyan személyek számára, akik nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy a tevékenység következtében vagy eredményeként egy állat elpusztul, nehéz ügy, sőt majdhogynem lehetetlen.

Vadászat, nem pusztítás

A szakmainak álcázott érvekkel szemben viszont tényszerű valós adatok állnak rendelkezésre. Azzal szemben, hogy a vadászok kiirtanának valamely vadon élő állatfajt a legfontosabb ellenérv, hogy ez a vadászok érdekével teljes mértékben ellentétes.

Az állományok genetikai leromlása sem egyenes következménye a trófeavadászatnak, ugyanis egyrészt a hasznosítás az állományoknak csak nagyon alacsony részarányát érinti, másrészt a Kárpátok vadászterületein olyan mértékű kontraszelekciót elérni, hogy annak eredményeként az állományok minősége gyengüljön, nem lehetséges a rövid vadászidény és a vadászat nehézségei miatt.

Ugyanakkor, a felsőfokú képesítést adó főként magyarországi egyetemek tevékenysége által a megújuló természeti erőforrások fenntartható hasznosításának szakemberei is ki lettek képezve az utóbbi időszakban. Sokszor felvetődik az a magasztos gondolat, hogy minden témával foglalkozzon az, aki ért hozzá. A vadon élő állatok biológiájához és ökológiájához több szakterület képviselői érthetnek, de a vadgazdák sem kontárok. Sőt, ha valaki be szeretne tekinteni a szarvasok nászába, most megkeresheti vadász ismerőseit, mert a menyegző még tart, s az a kicsi vadászati kvóta többnyire már teljesítve van.

Szarvasbőgésnél a veszély sem tréfa

Az Ökoszisztéma Menedzsment Egyesület (ÖME) semmiképp nem javasolja, hogy bárki a területen illetékes vadásztársulat értesítése nélkül, önállóan menjen szarvasbőgést hallgatni. A személyes biztonságon kívül ennek nincs más oka. De a biztonság kérdése nem játék. Mindamellett, hogy a szarvasvadászatok nagy része lejárt, van az a kicsi, mitől még nincs meg a száz százalék.