
Szarvasbőgés. Különös nász időszaka van most
Fotó: Danis János
A „szarvasbőgésként” ismert időszak közepén járunk. Ilyenkor felvetődik a kérdés: a gímszarvasok látványos nászát ki nézheti és milyen feltételek mellett? Ez veszélyes is lehet, és ennek fele sem tréfa. Talány az is egyesek számára, hogy a vadászok gyérítik vagy ritkítják ezen faj állatállományát.
2017. október 10., 15:172017. október 10., 15:17
2017. október 10., 18:362017. október 10., 18:36
Fekete István Öreg utakon című elbeszélés-gyűjteményében az ősz hangulatáról olyan módon ír, amellyel a vadászember teljes lényével azonosul, de a kívülállóknak sem lehet közömbös. Számomra a szépirodalom egyik legszemléletesebb képe a következő:
Akinek ilyen élményben már volt része, teljes mértékben átérzi a fenti sorokat, és ezek tükrében nem csoda, hogy többünk számára minden év legfontosabb ünnepe a szarvasnász. Az „évszázados bőgőhelyek” a vadászemberek számára ismertek, és a gímszarvas bőgési időszakban történő vadászata is évszázados tevékenység. Persze ilyenkor sokakban felmerülnek elvi vagy szakmai köntösbe bújtatott aggályok a vadászat vadállományra kifejtett hatásával kapcsolatosan. Az elvi aggályok az ölés tényével függnek össze, és ezt megmagyarázni olyan személyek számára, akik nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy a tevékenység következtében vagy eredményeként egy állat elpusztul, nehéz ügy, sőt majdhogynem lehetetlen.
A szakmainak álcázott érvekkel szemben viszont tényszerű valós adatok állnak rendelkezésre. Azzal szemben, hogy a vadászok kiirtanának valamely vadon élő állatfajt a legfontosabb ellenérv, hogy ez a vadászok érdekével teljes mértékben ellentétes.
Az állományok genetikai leromlása sem egyenes következménye a trófeavadászatnak, ugyanis egyrészt a hasznosítás az állományoknak csak nagyon alacsony részarányát érinti, másrészt a Kárpátok vadászterületein olyan mértékű kontraszelekciót elérni, hogy annak eredményeként az állományok minősége gyengüljön, nem lehetséges a rövid vadászidény és a vadászat nehézségei miatt.
Romániában tehát nem kell aggódni sem a gímszarvasállomány egyedszáma sem pedig a minősége miatt
Fotó: Danis János
A továbbiakban közlök néhány adatot a fentiek alátámasztására. A 2017-es évi országos szinten összesített állománybecslési adatok szerint 45 380 gímszarvas volt Romániában, a 2005-ös évi 34 799-hez képest. A 2005–2017-es időszakban a becsült állomány 5,06-tól 8,13 százalékig lett jóváhagyva éves vadászati kvótaként. Ez abszolút számokban 1760 és 3689 közötti példányszámot jelent. A jóváhagyott vadászati keretnek azonban átlagosan csak 67,5 százaléka lett terítékre hozva. S ezek a számok tartalmazzák a trófeás és selejt bikák, valamint a tehenek és borjak számát is.
A 2017/2018-as vadászati idényre jóváhagyott 3689 példányból csak 716 a trófeás bikák száma. Ehhez képest például Magyarországon, a 2016/2017-es vadászati idényben szabad területen összesen több gímszarvast hoztak terítékre (52 706), mint amennyit Romániában becsültünk (44 170). A hasznosítási ráta pedig (igaz, nagytestű ragadozók nélkül) 55,9 százalék körüli. A fenti adatok tükrében, a gímszarvasállományt érintő vadászati nyomás számbelileg elhanyagolható, és minőségi szempontból fenntartható. A fenntarthatóság mellett szólnak például az utóbbi évek kapitális trófeái, amelyek nem mellékesen Székelyföldön (Madarasi Hargita, illetve Kommandó) estek, és legalábbis a kommandói bika a maga 16 kg trófeatömegével és 268 nemzetközi bírálati pontszámával a világranglistán is előkelő helyet foglalhat el.
A vadászati tevékenység a józan paraszti észjárás szerint működött évszázadokon keresztül.
Fotó: Danis János
Romániában tehát nem kell aggódni sem a gímszarvasállomány egyedszáma sem pedig a minősége miatt.
Ugyanakkor, a felsőfokú képesítést adó főként magyarországi egyetemek tevékenysége által a megújuló természeti erőforrások fenntartható hasznosításának szakemberei is ki lettek képezve az utóbbi időszakban. Sokszor felvetődik az a magasztos gondolat, hogy minden témával foglalkozzon az, aki ért hozzá. A vadon élő állatok biológiájához és ökológiájához több szakterület képviselői érthetnek, de a vadgazdák sem kontárok. Sőt, ha valaki be szeretne tekinteni a szarvasok nászába, most megkeresheti vadász ismerőseit, mert a menyegző még tart, s az a kicsi vadászati kvóta többnyire már teljesítve van.
Az Ökoszisztéma Menedzsment Egyesület (ÖME) semmiképp nem javasolja, hogy bárki a területen illetékes vadásztársulat értesítése nélkül, önállóan menjen szarvasbőgést hallgatni. A személyes biztonságon kívül ennek nincs más oka. De a biztonság kérdése nem játék. Mindamellett, hogy a szarvasvadászatok nagy része lejárt, van az a kicsi, mitől még nincs meg a száz százalék.
A 2017-es évi országos szinten összesített állománybecslési adatok szerint 45 380 gímszarvas volt Romániában, a 2005-ös évi 34 799-hez képest
Fotó: Danis János
A szarvasbőgés hallgatása és a gímbika vadászata egyaránt olyan tevékenység, amely csendes közlekedést, lopakodást igényel. A vadászfegyverek és lőszerek pedig, a katonai fegyverekkel ellentétben, olyan irányban vannak fejlesztve, hogy lehetőleg átüssék a vad testét, és a vad minél gyorsabb kimúlását okozzák. A vadászlőszer a vad testén túljutva is halálos. Szóval, ha a vadász nem is sejti, hogy a környéken valaki még tartózkodhat, akár tragédia is bekövetkezhet. Ezt viszont, mindenki el szeretné kerülni. Különösen veszélyesek a sík területek. Hivatásos vadászok, vagy vadásztársulati tagok a vadászatok ütemezését jóelőre tudják. A segítségükkel lehetséges úgy részesülni a szarvasbőgés élményéből, hogy ezzel a vadászati tevékenységet sem zavarjuk, s veszélyes helyzeteket sem okozunk.
Farkas Attila vadgazdamérnök, ÖME-elnök
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!