A baj akkor kezdődik, amikor valaki önként, amolyan hályogkovács-módra közszereplést vállal, és a közösségi oldalán (hol máshol?) kiütköző stílusából az anyanyelve iránti ijesztő igénytelenség köszön vissza.
Jottányit sem csorbult volna Csíkszereda jelenlegi városvezetésének érdeme attól, ha Korodi Attila polgármester megemlíti elődjének, Ráduly Róbert Kálmánnak a nevét a hídavatón.
Csak idő kérdése, hogy mikor következik be egy katasztrofális közlekedési baleset a „tarzani” gyorshajtók miatt. Lengyel rendszámú autókkal közlekedőkről van szó, akik lakott területen évek óta olyan tempóban róják a kilométereket, aminek sosem jó a vége.
A Hargita és a Korona vonatok Budapestet összekötik Székelyföld településeivel. E kapcsolatteremtést sajnos egyesek próbálják megakadályozni – hívta fel a figyelmet egy olvasói levélben a gyergyószentmiklósi Garda Dezső.
Oly sok megaláztatás és arculcsapás után szombaton délelőtt, ha csak egy kis időre is, de végre nem másodrendű állampolgároknak érezhettük magunkat itthon, Romániában – a csendőrségnek hála.
Éles vita alakult ki a közösségi térben azzal kapcsolatban, hogy a Máltai Szeretetszolgálat kinek is építette a csíksomlyói foglalkoztatóközpontot. Szerintünk a somlyói roma közösségnek – ami teljesen rendben van.
Tíz esztendővel ezelőtt játszi könnyedséggel tartottam meg az újságírói munkáról szóló ötven perces előadást az általános iskolásoknak. Minap a húsz perc is nehezen jött össze.
A napnál is világosabb, hogy miért olyanok a megyei útjaink, amilyenek: mert Borboly Csaba szerint „legalább tíz évre kell jó utat építeni”.
A hatalommal visszaélés egyik finom és gyakori formája a személyre szabott álláshirdetés. Aki állást keres, tudja, hogy miről van szó.
A ballagás dátuma körül kialakult helyzet ugyanis nem a betegség maga, hanem egy kitüremkedő szimptómája egy komplex folyamatnak – állítja a szerkesztőségünknek eljuttatott véleménycikkében a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium egykori diákja.
Borboly Csaba Facebook-influenszer, másodállásban tanácselnök az utóbbi időben nagyon rákattant a Székelyhonra és Kozán Istvánra. Nemrég élő videóban fenyegette meg kollégánkat, most pedig azzal vádolja, hogy „ellenszélt nyomott az úzvölgyi ügyben”.
Válságos időben menedék, betegségben kórház, magányban találkozóhely a nagyajtai Varjúvár-dombon tornyosuló templom. Az épületegyüttes teljes körű felújítását 2022-ben fejezték be, azóta csodájára járnak hívők és turisták.
Önhibáján kívül többszörösen vert helyzetbe lavírozta magát Csíkszereda önkormányzata – csak azért, mert hitt abban, hogy képes lesz megoldani egy olyan problémát, amiről a dörzsölt helyi és országos politikusok évtizedek óta tudják, képtelenség.
Borboly Csaba közpénzen gondosan és mérnöki pontossággal felépített sikerpropagandájába, problémamegoldó imázsába nem fér bele egy fiaskó; sőt, még egy rossz hírecske közlése, beismerése sem.
„Te könnyen beszélsz” – ordította torkaszakadtából utánam az egyik futárszolgálat csíkszeredai alkalmazottja, kifülelvén, hogy helyeslően beszélek a csíkszeredai helyi rendőrség munkájáról.
A közösségi média hírfolyamait olvasva, az embernek az az érzése, hogy párhuzamos valóságok városa lett Székelyudvarhely. Mintha más világban élnénk, mint amiről egymásnak írunk, amiről a közösségi
médiában olvasunk.
Fiúk, ezért tényleg kár volt a sok cirkusz – jön rögtön az első gondolat, amint augusztus végén belépünk az úzvölgyi katonatemetőbe.
Az idegengyűlölet vagyis a xenofóbia – ahogy a neve is mutatja – az idegenekkel szembeni negatív érzelmet, a tőlük való félelmet jelenti. Ennek színtiszta terepei Romániában a sportlétesítmények lelátói.
Borboly Csaba vigyorogva állt az újságírók elé, mintha őt amúgy a történtek nem is érintenék. A tanácselnök első reakcióként a tőle „elvárt módon” azonnal hárított.