A stílus maga a jelölt, avagy önkéntes népvezérek viszonyulása az anyanyelvhez

Aki diákként mindig mással íratta a fogalmazásokat, és a kötelező házi olvasmányoknak is csak a diafilmes verzióit hajtotta, ma aligha tud összeszedetten beszélni, közérthetően fogalmazni, – horribile dictu! – helyesen írni.

Ezt szintén a fentebb említett francia természettudós mondta, ugyanabban a székfoglaló beszédében. És ezzel egyáltalán nem arra célzok, hogy mindenkinek szépen kell tudnia fogalmazni, és tisztába kell lennie a magyar helyesírás esetenként nehezen követhető szabályaival, hiszen például egy ácsmester anélkül is mintaszerű faházakat tud összeállítani, hogy közben József Attila-idézeteket mormolna magában.

Mindez városom, Kézdivásárhely pártkorifeusainak, polgármesterjelöltjeinek választási kampány turbózta felhívásait, „programjait” olvasva vetődött fel bennem, mert csak ezeket szoktam követni – bár attól tartok, szélesebb körben vizsgálódva is ugyanilyen elkeserítő képet nyernék.

A másik még arra sem figyel, hogy legalább a települése nevét írja nagy kezdőbetűvel, és közben

Akkor inkább már arra, akinek legfőbb célkitűzése, „hogy a municípiumi lakosságának aprajanagyja… szakszerű koordinálásban részesüljön”, még akkor is, ha nem biztos, hogy értem, mire gondol. Mint ahogy ezt sem: „a sportágak diverzifikálása, beleértve az olyan sportágakat, ami nem kíván különösebb fizikai megterhelést…” Aztán tőle származik az a gyöngyszem is, amely a magyar kabaré legfrappánsabb mozzanataival vetekedve még akár nevetésre is tudna késztetni, ha nem a bőrömre menne a játék:

Tetszenek érteni?

Hát hol van itt a szellem, a lélek és az ízlés? Főleg az utóbbi, mert bizony kirívó ízléstelenségre vall annak a választópolgárnak az ilyen mérvű lenézése, semmibe vétele, akinek a szavazatára ácsingózunk. Ha már nem rendelkezünk bár átlagos fogalmazói készséggel, legalább egy magyartanárt kérjünk meg kiáltványaink átfésülésére, mielőtt első indulatból fellőnénk a világhálóra, mert falucsúfolókat gyűjtő néprajzosok a tanúi rá, hogy egész közösséget köznevetség tárgyává tehet egy félresikerült, elevenbe vágó mondat. Főleg, ha a „forrás” meg is nyeri a választást…