Arctalanok bosszúja

Megszokhattuk, hisz benne élünk: Románia sokszor a szélsőségek országa, és a középre húzó „elitnek” sokat kellett dolgozni azon, legalábbis az elmúlt 25 évben, hogy

Az elnökválasztás első fordulójának eredményeit látva sokan most magát a demokráciát látják veszélyben, azt akarják megvédeni, holott ironikus módon éppen a demokrácia az, ami ezt az eredményt lehetővé tette, mi több, tulajdonképpen előre borítékolta.

Igen, hitüket: a politika manapság már sokkal inkább hit kérdése, mint valamiféle objektív eszköztárral megmérhető teljesítményé. A Georgescu-féle profi manipulátorok nagyon is jól tudják ezt, ezért nem mondanak semmit politikai programjukról, mert olyan nincs nekik, de nincs is rá szükségük. Az ilyen megmondóemberek az ország, a társadalom lelkületére vannak hatással, s ebben az összefüggésben a racionális érveknek tulajdonképpen helyük nincs. Ellenkezőleg,

A képlet persze nem ennyire egyszerű. Kellettek hozzá azért olyan közösségi vezetők, akik mindezt felkarolják, s mivel a „független” jelölt kellő vallásos mézesmázzal ruházza fel üzeneteit, adja magát, hogy sok (ortodox) pap is felül rájuk. Kellett hozzá a mostanig hatalmon levők elképesztő arroganciája, akik azt gondolták, van annyira biztos a pozíciójuk, hogy akár még kereskedhetnek is a szavazatokkal – éppen a demokrácia eszményével ellentétesen.

Ezek a dolgok végül mind a visszájukra sültek el, s egyik első következményként a legnagyobb kormányzó párt jelöltje párezer szavazattal, de nagyon is megérdemelten lemaradt a második fordulóról.

És néhány szó még arról a bizonyos TikTok-algoritmusról: tudni kell, hogy a működését egyáltalán nem övezi olyan nagy misztikum, bizonyos értelemben nagyon is kiismerhető és kijátszható. Vagyis

A TikTok ugyanis a többi közösségi portállal ellentétben – miközben nem tartja tiszteletben a demokratikus játékszabályokat –, sokkal egyszerűbb terjesztési elveket működtet, egyfajta növekvő koncentrikus körökkel teszteli, és kedvező visszajelzések esetén növeli az audienciát. Ennek köszönhető, hogy egy-egy tartalmi elem előállítójának követői tábora méretétől függetlenül tud adott esetben nagy, akár nagyon nagy számokat produkálni, ezt pedig a virtuális klónok bevetésével viszonylag könnyen – legalábbis a hozzáértők számára könnyen – elő lehet segíteni.

Ez ugyanakkor nem lehet magyarázat arra, hogy miképpen növekedett Georgescu tiktokos nézettsége szinte egyik napról a másikra 120 milliósra (!). És legfőképpen

Erre és sok más kérdésre szakavatott intézmények, hatóságok kell választ adjanak. Akárcsak arra, hogy miképpen tudott egy olyan ember, akivel szemben antiszemitizmus miatt zajlik bűnügyi nyomozás, a jelöltek között maradni, miközben társát, aki ugyanezeket állította, csak sokkal vehemensebben, félre tudták állítani.

Személy szerint én nem hiszem, hogy egy ilyen alak, aki ezekkel az eszközökkel, ezzel a kérdéses háttérrel és ezekkel a félelmetes szándékokkal érkezik, hosszú távon – még ha nyer is a második fordulóban – Románia elnöke tud maradni. Túl sok és túl erős a helyi és globális ellentétes érdek. De a legfontosabb ellenérv vele szemben mégiscsak az, hogy

Persze, egy párhuzamos valóságban elképzelhető, hogy Oroszország az összes kelet-európai pártoló atyuskája, s az ő irányításukkal büszkén és békében élhetünk – még ha nem is feltétlenül jólétben, értelmesen és fejlődve. De a történelmi valóság azért mégiscsak az, hogy keletről hűvös szelek fújtak,

Birodalmi érdekeiket pedig épp elégszer képviselték tankokkal és gépfegyverekkel. És egy magába forduló, bezárkózó, önmaga „nagyságát” – persze mások kárára – szuggeráló nép élhet-e békében a többiekkel? Arról nem beszélve, hogy Georgescu által dicsőített „nemzeti hősök” pedig – ki ne tudná nálunk jobban – ordenáré gyilkosok, népirtók voltak. Tényleg ezektől, az ilyenektől várható a béke?

Ne feledjük: „A háború: béke. A szabadság: szolgaság. A tudatlanság: erő.” (Orwell)