Ugorjunk vissza egy évtizedet a múltba, hogy megérthessük, miért nem lett volna ördögről való Ráduly megemlítése –

Évekkel ezelőtt megkérdeztem Ráduly Róbert regnáló városvezetőt, hogy „amúgy melyik csíkszeredai beruházásra a legbüszkébb?” „Arra, ott ne!” – mutatott közömbösen a távolban futó csíkszeredai elkerülőútra. Bevallom, elsőre nem esett le, hogy miért pont ezt a megvalósítást választotta, én ugyanis inkább a gyönyörűen felújított Márton Áron Főgimnáziumra, a rendbe rakott lakótelepekre, a több tucatnyi hőszigetelt tömbházra, vagy éppenséggel a helyrepofozott Csíki Mozi épületére gondoltam volna.

A lezárt híd szerepét rögtön átvette a vasúttal párhuzamosan észak irányba haladó elkerülőút, amely egy körforgalommal becsatlakozik a Székelyudvarhely, illetve Gyergyószentmiklós, vagy éppen a Gyimesek irányába haladó többi elkerülőútba.

Ráadásul nem európai uniós és kormánytámogatásból, hanem helyi költségvetési forrásból!

Hagyjuk a múltat, mert az ünnepnek van itt az ideje – a mai nap pedig ilyen.

A városvezetés egy olyan projekt végére tett pontot, ami legalább harminc évvel ezelőtt, az első beázásokkal kezdődött,

Tegyük hozzá, hogy Korodi Attila polgármester és Bors Béla alpolgármester konoksága, kitartása nélkül még nem tartanánk itt. Képletesen szólva, az előrelátás a megfeszített munkán keresztül ívelt az ünnepi táncig.

Alig várjuk, hogy Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy példaértékű fejlesztéseihez hasonló beruházásoknak örvendjünk Székelyföld többi városában is.