HIRDETÉS

Zarándoklat kis Jakabtól nagy Jakabig

Molnár Melinda 2018. május 17., 15:38 utolsó módosítás: 2018. május 17., 16:06

Eltévedni nem lehet, a jelek elvezetnek. A világ egyik legősibb útját járni egyéni vállalás. A székelyudvarhelyi-kadicsfalvi Szilágyi Ferenc és lánya, Dalma 2014 óta fontolgatták: el lehetne menni… Idén áprilisban Leontól Santiago de Composteláig zarándokoltak az El Caminón, majd Finisterréig mentek. Az út eleje és vége mégis Homoródremetébe nyúlik.

Restaurálják Santiago de Compostela katedrálisának monumentális, barokk homlokzatát Fotó: Szilágyi Dalma

A galíciai Santiago de Compostelába vezető Szent Jakab-út ösvényét több mint ezer éve koptatják a zarándokok: Róma és Jeruzsálem mellett a világ leghíresebb spirituális célja.

Évente több mint kétszázezer bejelentett zarándok kapja meg a compostelát, a zarándoklatteljesítés ősi okmányát.

A vándorlás lehetőségéről Szilágyi Ferenc autómérnök néhány éve még keveset tudott. „Halvány fogalma” volt arról, hogy vannak, akik végigjárják a nyolcszáz kilométeres távot, ami 1993 óta a Világörökség részét képezi.

HIRDETÉS

A lépésről lépesre megtehető zarándokút iránti valódi kíváncsiságát a homoródremetei id. Szent Jakab tiszteletére szentelt templom oltárképe ébresztette benne. Sokat járt Remetébe, az udvarhelyi Kis Szent Teréz Egyházközség filiájába. Vitte-hozta a szolgálatvégzőket, házszenteléseken vett részt, gyalogosan is menegetett a Jakab-napi búcsúba. Úgy emlegetik a faluban: a „remetei kántor”.

Az 1792-es évszámot viselő oltárkép restaurálása után néhai Botár Gábor plébános hívta fel figyelmét a képen lévő fésűkagylóra, a Szent Jakab-út jelképére. Az ábrázoláson a szent tökből készült vízhordót visel, a szárnyas gyermekalak pedig a kezében tartott okmányon Hispániára mutat. A kőből készült szenteltvíztartó fésűkagyló formájú, beépítése nyitott kagylót formáz.

Még száz kilométer a célig… Fotó: Szilágyi Dalma

A templomrenoválás után a távoli Hispánia lehetősége „közelebb jött”

– meséli Ferenc. A gépjárművezető-oktatónak tavaly egyetemista tanítványa mondta, hogy nincs több ideje, mint két hét, így Leontól zarándokol majd Santiagóba. Ez a lehetőség szülte a döntést:

a szabadság alatt megtehető a 322 kilométeres zarándokszakasz. A remetei Molnár Gyula útravalója: „mondja meg majd a nagy Jakabnak, hogy a kicsi Jakab üdvözli”. A kadicsfalvi és a remetei kő bekerült a poggyászba.

A vándorlás a Kolozsvár–Madrid repülőúttal kezdődött, vonattal folytatták Leonig, majd az apostolok lován. Dalma utazásismeretei a gyakorlati kivitelezést könnyítették. Nyolc kilót nyomott a csomag. Praktikus ruházat, sportzokni, bejáratott, jó minőségű túracipő biztosította a haladást. Felkerült a batyura az útjukat mutató kagyló is, melynek barázdái a különböző irányból érkező zarándokokat jelképezik, akik egy pontban találkoznak.

Egészséges ember számára a napi szakaszok megtétele nem nehéz, jól kiépített a szálláshálózat is. Úgy tartják, a zarándokkal Szent Jakabot és magát az Urat is befogadják a háziak.

Az április székelynek való időszak, nyáron a forróságban nehezebb lehet a haladás. Az esőköpenyt nem kellett elővenniük, köd és hóvihar elkerülte őket. A sárga nyíl, a táblák, eligazodási pontok; ott az idő háttérbe szorul.

Fotó: Veres Nándor

Flandriából minden évben kiengedtek egy rabot, ha vállalta, hogy zsákkal a hátán végigjárja az utat. Szüksége volt egy igazolványra, hogy teljesítette a zarándoklatot. Innen a credenciál, a zarándokútlevél hagyománya, amelynek hátlapját a Codex Calixtinus, az első zarándokkönyv, a világ talán legrégebbi útikönyvének térképe ékesíti. A településeknek saját pecsétjük van – gyönyörűen jelzik a zarándokfolyamatot.

Az Úton járók régen a tejút szerint tájékozódtak, ezért is vált használatossá a „csillagok útja” kifejezés, és született meg a helységnév: Csillagok mezeje, Compostela.

Erdő-mező jól kitaposva

Találkoztak olyan zarándokkal, aki tíz napot tudott rászánni, más két hetet. Volt olyan, aki húsz éve készült, akadtak, akik korlátlan időt tudtak rászánni.

Kasztíliából Galíciába idilli tájakon, történelmi kanyarokon át halad a gyalogos: festői kis falvakon, mezőkön, szőlőültetvények mellett, szép panorámájú, gyér növényzetű fennsíkon, göcsörtös fák alkotta tölgyeseken vagy szelídgesztenye-ligeteken, végül eukaliptuszerdőn keresztül halad az apostol sírjához igyekvő. A templomokat, székesegyházakat emelő hit vallomásai településenként kísérik a zarándokot. Legyen szó a leoni, az astorgai katedrálisról, a samosi kolostorról vagy az utat egykor vigyázó templomos lovagok erődítményeiről.

Találkoztak azzal a remetével is, aki még tudja a hányatott sorsú templomosok szertartásait.

Ezeréves, soklyukú hidak ívelik át a folyók menti távolságokat. Nézelődni csak a lépések között van idő, a megállást a szállástelepülések zarándokmiséi jelentik. Avagy a megdöbbenés: a mai Portomarin a ’60-as évek víztározó építésének eredménye. A San Pedro- és a San Nicolas-templomot kövenként bontották le, és a település új helyén építették fel ismét.

Fotó: Veres Nándor

Érezni az utat

A célba igyekvő útját keresztek szegélyezik. Nemcsak zarándokkalapjukat emelték meg az utazók, de ott váltak meg akadályozó lelki koloncaiktól, fizikai gönceiktől is. Legismertebb az 1500 méter magasságban található Cruz de Fero: a körülvevő halmot nap mint nap emelik azok a kövek, amelyeket a zarándokok ott hagynak. Ilyenné vált a kadicsfalvi és remetei is.

Főút mellett zajosabb a zarándoklat, az út szélén a padkán kényelmetlenebb a gyaloglás. A mezőn gyönyörű. Tiszta vizű patakok, források pihentetik a vándort. A 12–20 fős szobákban alvás nem nehézség: este tíz után csend van. Közös a konyha és a zuhanyzó. Mosó- és szárítógép is rendelkezésre áll.

Az apa-lánya páros zarándokmenüt fogyasztott: helyi finomságokat és vendégmarasztalást kóstolva. Van olyan tanya, ahol a kitett gyümölcsöt és falnivalót adományért lehet elvenni. Ferenc beszélgetett katalán buszsofőrrel, két olasszal, Dalma német, amerikai, észt, koreai zarándokokkal. Találkoztak Londonban lakó magyar fiúval, Galíciában élő magyarországival, és egy román lánnyal is, aki idén először velük használhatta anyanyelvét.

A fiatalok telefonoznak, gitároznak a pihenőknél. A merészebbek lefödés alatt éjszakáznak. Kegytárgyárusok, szuveníresek hada nem telepedett az út mellé, de Compostela tele van.
A mondákkal átszőtt spanyol történelmi utazás egy látvánnyal véget ér, amint a zarándokok megpillantják a Gyönyörűség hegyéről a santiagói katedrális tornyait. Emlékezetes a térre érkezők találkozása; amint a déli misén felolvassák nemzetiség szerint a célba érőket.

Fotó: Veres Nándor

Ferenc legmeghatározóbb emléke a lelki zarándoklat végét jelentő lépcsősor, amely Szent Jakab leghíresebb szobrához vezet; aranyozott vállának megérintése és a földi maradványainál tett kegyeleti látogatás az altemplomban.

El Camino – folytatható

„Úgy szeretem már Santiagót, hogy el nem felejthetem Csíksomlyót – fogalmazta át a Mikes Kelemen-i vallomást Finisterrében, amit az Atlanti-óceán végtelenje, a kikötő látványa és a világítótorony magasa szentesített. Hátizsákjában ott lapult a maroknyi santiagói föld, amit a remetei templomkerti feszületnél szórt el.

A compostelai vándorföld hazaért Homoródremetébe Fotó: Veres Nándor

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS