Székely Kinga Réka lelkésznő a szülőfalujában, Kobátfalván
Fotó: Barabás Ákos
„A lelkésznek példát kell mutatnia a szabályok betartására, de meg kell találnia azokat az utakat, ahol a járványhelyzet ellenére is a közösség lelki vezetőjeként szolgál” – vallja a homoródszentpéteri gyülekezet lelkésze, a Magyar Unitárius Egyház hitéleti és misszió előadó-tanácsosa, Székely Kinga Réka. A négygyermekes édesanya vesztegzári mindennapjaikba is beavat.
2020. április 26., 21:302020. április 26., 21:30
„A járvány világméretű elterjedésének kihirdetése valami ősi félelmet szólaltatott meg bennem. A Paradicsomból való kiűzetésnek félelmét, eltaszítottságot éreztem, s mint minden hívő ember, én is azt kérdeztem a mindenható Istentől, miért? Biblikus történetek jutottak eszembe: Bábel tornya, Noé bárkája, Jób és Ninive eseményei. Noha nem szeretem a bosszúálló Istent, lelkem mélyén éreztem, ha azt keresnénk, miért kell Isten megbüntessen minket, embereket, bőven találnánk rá okot. Tönkre tettük a folyóvizeket? Megszennyeztük a levegőt? Létrehoztuk a föld megsemmisítésére képes fegyvert? Kizsákmányoljuk a gyengébbet, ha mi vagyunk az erősebbek? Elvesszük-e a gyengék (egyének, nemzetek, országok, földrészek) erőforrásait? Képesek vagyunk egy kis többlet pénzért anyánktól, hazánktól, elveinktől megválni?" – ekképpen vezette fel kérésünkre érzelmeit Székely Kinga Réka.
„A Tízparancsolat a tiltásaival, az Aranyszabály az együttérzésre való felhívással, azt cselekedd embertársaiddal, amit veled szeretnéd, hogy cselekedjenek, az emberi létezés teljes területét lefödi – mégis sokszor találunk kibúvókat, hogy kijátszodjuk ezeket az életvezetési parancsokat, ajánlásokat.”
„Az ősi félelem, ami felébredt bennem, a betegek és öregek szomorú tekintetéből táplálta magát, mert ha nem is foglalták szavakba, kiolvasható volt belőle, hogy velőig megérezték a fölöslegessé válás kegyetlen érzését. (…) Lelkészként a legrosszabb, hogy pont azokat kell a legjobban elszigetelni, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a lelkigondozásra.
A fiatalabbakkal való kapcsolattartás akadálymentesebb, rövid üzeneteket, bejegyzéseket, lelkigondozói jellegű párbeszédet lehet folytatni velük, és így nem olyan kegyetlen az elszakítottság érzése. Ebben a járványidőben a legrosszabb helyzetben a városokban egyedül élő idősek vannak, akik elszigetelten, leszegényedve élnek, mert szeretteik nincsenek mellettük, és igazán az egyházak, a szeretetszolgálatok segítségére vannak szorulva” – véli az unitárius lelkész.
Mint mondja, a székelyföldi falvakban még élnek a régi szokások, életvezetési beidegződések: a szomszéd átkiabál, megkérdi az idős, egyedül élőt, hogy van, hogy aludt, felkelhetett-e, s ha válasz nem jönne, akkor átmegy – ha rokon, ha nem, mert falustárs.
Meglátása szerint a vidéki gyülekezetekben ennek az alternatív lelkigondozásának a lehetőségeit megtalálni sokkal könnyebb, mint városon. „A kertek mögött, a kerítésen át, a temető felé vezető úton, az üzlet előtt, telefonon és közösségi felületeken tartsuk a hívekben a lelket, hogy vége lesz ennek az özönvízszerű élethelyzetnek is, s remélhetőleg megtisztulva, nem a régi rohanós, idegbajos tempóban, hanem egy szebb holnapra ébredünk. Csak bírjuk ki hittel és önmagunk és felebarátunk iránti szeretettel.”
„Hiányzik-e az iskola?” – kérdezi a lelkész a gyerekekeit, a falubelieket és a sajátjait. „Őszinte válaszok érkeznek: főleg a felsős tanulóknak hiányoznak az osztálytársak; van, akinek hiányzik az iskola, de legfőképp a szünetek; másik izgul, mert abszolválni vagy érettségizni szeretne. Akad, aki kimondja, hogy nem: nem hiányzik az állandó stressz, inkább szereti ezeket a csendesen folyó napokat, amikor egy, legfeljebb két órát kell csak a képernyő előtt ülni. Miért is ne lehetne így folytatni az egész iskolai időszakot, nyugalommal, sok játékkal?”
A hatékony online oktatásra is kitérünk, a lelkész szerint ennek azonban előfeltételei vannak. „Kellene jó világhálós lefödöttség, ami a falvak többségében nincs meg, mert a netet szolgáltató cégeket nem az érdekli, hogy ha már a szegény falusi megvette a szolgáltatást, akkor működjön is a világhálós kapcsolat. Többnyire szótagokban, szakadozott mondatokban folyik a tanár-diák párbeszéd, már akinek van legalább egy használható telefonja.
Nincs annyi számítógépünk, s nemhogy négy, egyidőben folyó óra hálózati lefödöttsége nincs meg, de ha csak egy valaki használja is a webet, több az akadozás, mint a folyékony párbeszéd” – vázolja a kényszerű valóságot.
„Ha van valami, amit a karanténnak köszönhetek az a belátás, amire a gyermekiem ráébredtek. Az eddigi mindenben turkálunk életmódot felváltotta náluk az elővigyázatosság és a figyelmesség. Már nem úgy követelőznek, hogy spagettit akarok forró csokival, hanem így kérdeznek: van-e, jut-e mindenkinek?!
Lehet rosszabbul is élni, vannak, akik sokkal nehezebb körülmények között élnek. Sőt én és a szüleim, a nagyszüleim, mind rosszabb anyagi és társadalmi feltételek mellett éltünk, de több volt bennünk a hála, a köszönet, mint gyermekeimben, eddig.
Az élet iránti mélyebb alázat, az emberi együttérzés magasabb fokon művelése nálunk, és tudom, minden jól működő, tehát családi zsarnok nélküli családban, kiegészül a közös, ráérős, beszélgetések ajándékával. Beszélgetünk, miközben főzünk, ásunk, vagy épp kacsákat etetünk. Miközben régi fényképeket nézünk, felemlegetjük a nagymamát és dédimamát, a nagytatát, a keresztanyát, akik már visszaadták lelküket teremtőjüknek. Beszélgetünk a politikai helyzetről, a történelmünkről, és arról, hogy ki hogyan képzeli el a jövőt: milyen házastársat képzel el magának, ki miből akar megélni, ki hány gyermeknek szeretne anyja, apja lenni” – meséli Székely Kinga Réka, az újságíró pedig nem győzi jegyzetelni az alapigazságokat.
Na, de milyen is a karantén négy gyermekkel? – kérdezzük. „Legnagyobb gyermekünk már betöltötte a tizennyolcat, a legkisebbik a tizenkettőt.
Erre ők rátromfolnak: anyának kapcsoljátok be a himnuszt és a zsoltárokat. Én is voltam fiatal, kiáltom, ők kacagnak. Rá kell jönnöm újra és újra, hogy gyermekeink többek annál, hogy csak a mi gyermekeink legyenek, hisz bennük nem csak mi vagyunk, hanem legalább hét generáció ősünk; a környezetünk, a falu és a különböző iskolák, a fesztiválok – a mai trendek, mind megérintik, alakítják őket.”
A vesztegzárban a legnagyobb lelki elégtétel a lelkész számára, ami a gyermekeit illeti, hogy amennyire tőlük telik, részt vesznek a szülők munkájában. „Istentiszteleti szolgálatomat szívügyüknek tekintik. Végigjárják a falut, a temetőt és a templomkertet, hogy megfelelő felvételeket készítsenek; verseket olvasnak fel abban a témában, amire egyházi beszédemet alapozom; egyházi énekeket tanulnak meg játszani. Ha a felvétel közben elvesztem a mondanivaló fonalát, vigasztalnak: »nem baj anya, kezd újra!«.
A 130. zsoltár szavaival bízom abban, hogy hamarosan véget ér a járvány és a vesztegzár, biztatok mindenkit, hogy higgyen a szabadulásban és reménykedjen újjászülető életünk tisztaságában” – üzeni a lelkésznő. A 130. zsoltár: „Várom az Urat, várja a lelkem, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.”
Egy törvénytervezet szerint eltiltanák a nagy teljesítményű autók vezetésétől azokat a gépkocsivezetőket, akiknek kevesebb mint két éve van jogosítványuk.
Őrizetbe vette pénteken a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a gazdasági minisztérium egyik államtitkárát, Flavius Nedelceát.
„Hogyan neveljünk gyermekünkből tehetséges, sikeres felnőttet?” címmel tart előadássorozatot Erdély több városában Szendi Gábor.
Egy hetedikes tanulót mentővel kellett elszállítani az óráról, miután tiltott anyagot tartalmazó elektronikus cigarettát fogyasztott egy iași-i iskolában. A toxikológiai vizsgálatok megerősítették a drogok jelenlétét a vérében.
Pénteken elkezdték folyósítani a kiszolgáltatott fogyasztóknak a villanyszámlák kifizetésére használható energiautalványokat – jelentette be Petre-Florin Manole munka- és családügyi miniszter.
Egy 40 éves férfit halálosan megsebesítettek egy véletlenül leadott lövéssel csütörtökről péntekre virradó éjszaka a Szatmár megyei Kányaháza (Călinești-Oaș) település egyik panziójának parkolójában – tájékoztatott a megyei rendőrség.
Jövő héten hoznak döntést a koalícióban az alapélelmiszerek árréskorlátozását illetően – jelentette ki csütörtök este Ilie Bolojan miniszterelnök.
szóljon hozzá!