Van, akinek csak formalitás a hit

„A változás után a papságra jelentkezők száma úgy durván számítva felére csökkent. De ez a jelenség világviszonylatban mindenütt érezhető” – jelentette ki kérdésünkre Potyó Ferenc pápai káplán, a Gyulafehérvári Érseki Hivatal helynöke. Elmondása szerint ez részben azzal is magyarázható, hogy a kommunista időkben lényegesen kisebb lehetőség volt fiataloknak magyar egyetemen tanulni. „Ez is motiválta őket, de ahogy a mondás szól, nyomás alatt nő a pálma; az egyház az üldözés, az elnyomás idején sokkal jobban virágzott” – jegyezte meg az egyházi méltóság. Hozzátette, elég, ha csak az őskeresztényekre gondolunk, hiszen az akkori üldöztetések időszakában folyamatosan nőtt a keresztények száma. „Hogy hol csappant meg a fejlődés? Amikor nagyobb volt a jólét, az emberen eluralkodott a kényelmes, úrhatnám életmód” – magyarázta az érseki helynök, aki úgy vélte, az ilyen változás lelki téren is mindenképpen tükröződik.

A jólét az egyház ellensége?

A jóléti társadalomban élő ember önteltségében azt hiszi, mindennek ő a birtokosa, ő a saját életének, jövőjének is intézője. Saját boldogságának kizárólagos, nem csak művelője, hanem okozója, kiváltója is. Tehát kimondottan materiális szempontok kerülnek előtérbe. A liberalizálódás, a szekularizáció egyre jobban eluralkodik a hívek nagy számán. Ez a hivatásokban is érezteti hatását. Ez az a lelkület, ami a visszaesést jelenti, okozza – fogalmazott Potyó Ferenc az európai katolikus hívek és papok számának csökkenésével kapcsolatban. Elmondta, kétségtelen, vannak hullámzások, így néhol, mint például az afrikai kontinensen gyarapszik a létszám, addig az európai régiókban csökken. „Rengetegen jelentik be az egyházból való kilépésüket például Ausztriában vagy Németországban. De ez adózási szempontok miatt történik, mert ott hivatalból levonják a jövedelemből az egyházi adót. Az embereknek semmi problémájuk a hitükkel vagy a vallási élettel.”

A szekularizáció a legnagyobb vétkes

Potyó Ferenc úgy vélte, az egyik legnagyobb gond az, hogy egyre inkább érvényesül az elvilágiasodás. „II. János Pál pápa sokszor hangoztatta, szükség van Európa újraevangelizálására” – jelentette ki az egyházi méltóság. Majd kiegészítette azzal, egyfajta új pogányság, materiális világszemlélet, a keresztény értékek háttérbe szorulása az, ami a hívek számának csökkenéséhez vezet. „Azok egy része, akik vallásos embereknek vallják magukat, nagyon sokszor csak egy formalitást látnak a hitéletben, egy népszokást. Ők maguk nem gyertyatartóra helyezett világítók” – osztotta meg a jelenséggel kapcsolatos véleményét a pápai káplán.

A főegyházmegyében egyelőre nincsenek problémák

„Nálunk még be vannak töltve a plébániák, a paphiány szembeötlően nem érződött” – tudtuk meg Potyó Ferenc érseki helynöktől. Ám mint kiderült, hosszú távon visszaesés várható, hiszen az idősebb korosztály kiesése mindenképpen hiányt fog jelenteni. Az általános helynök szerint azonban ez utóbbi helyzetre is van megoldás. Elkötelezettebb hívek bevonásával, lelkipásztor-kisegítőkkel, illetve a nős diakonátus szélesebb körű alkalmazásával orvosolhatóak lesznek a problémák. Mindenesetre – jegyezte meg az érseki helynök – az elkötelezettebb keresztényi élet az, ami tartós gyógyírt jelentene.

Mi is a diakónátus?

A II. Vatikáni Zsinat újra szorgalmazta, hogy az állandó diakonátus „intézményét” élessze fel az egyház. A diakónus, mint felszentelt személy mindig jelen volt az egyházban, hosszú évszázadokon keresztül mint a papságra vezető egyik lépcsőfok. Ma újra vannak olyan férfiak, akik úgy vállalják a diakonátus rendjét, hogy nem akarnak papok lenni. Mivel az egyházi rend első foka a diakonátus, erre is vonatkozik, hogy felvétele után már nem lehet házasságot kötni. Az állandó diakonátusra viszont nős férfiakat felszentelnek. Az állandó diakonátus feltétele a 35. életév betöltése, megállapodott családi állapot, kialakult keresztény élet.

Mivel a diakónus az egyházmegye szolgálatára lesz felszentelve, akárcsak a papot, a püspök nevezi ki egy egyházközséghez. Persze, kicsit másképp, mert általában abba az egyházközségbe, amelyből származik. Az állandó diakónus feladata az oltár szolgálatban, illetve az evangélium hirdetésében van. Bizonyos szentségeket kiszolgáltathat, adhat áldást, saját jogon áldoztathat, elviheti az Oltáriszentséget a betegekhez.

A vatikáni adatok

A Magyar Kurír katolikus hírportál arról tájékoztat, a hamarosan napvilágot látó Egyházi Statisztikai Évkönyv, illetve a Pápai Évkönyv szerint 2009-ben a papok száma összesen 411 ezer volt. A 10 évvel korábbi adatokhoz képest 1,4 százalékos emelkedés tapasztalható. Csökkent a papság száma Észak-Amerikában, Európában és Óceániában; ugyanakkor Afrikában és Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában emelkedett.

Ha a papság kontinensek közötti megoszlását nézzük, 2009-ben is az európai papok voltak a legtöbben (46,5%), majd az ázsiaiak, afrikaiak és óceániaiak következtek. Az elmúlt 10 évben ugyanakkor (1999–2009) növekedett az afrikai, az ázsiai és az amerikai papság súlya, míg az európaiaké 52 százalékról 46,5 százalékra csökkent.

A katolikusok aránya nőtt Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, viszont csökkent Észak-Amerikában és Európában. 1999 és 2009 között az egész világot tekintve a papszentelések száma mindig felülmúlta a papok elhalálozásának számát. Európában a papi testület idősebb, és az elhalálozások mindig meghaladják a papszentelések számát. Afrikában és Ázsiában a papság fiatalabb és a demográfiai mérleg ennek megfelelően pozitív: az elhalálozások a papszentelések egyharmadát teszik ki. Ugyanez a mérleg Óceániában egyensúlyban van, Amerikában pozitív.